Annyira jó az előzetese, hogy muszáj volt megnézni. Pedig ezzel megtörtük az idei mégazértsem megyünk moziba fogadalmunkat. Na jó, hazudtam. Nem volt ilyen fogadalom, mert igenis nagyon kívánkoztunk moziba, de Kisti mellől mostanig nem igazán lehetett több mint két órára elszakadni.

El sem tudom mondani, hogy mennyire jól esett kimozdulni kettesben a házból. Azok, akik úgy emlegetik a mozit, hogy oda kikapcsolódni, lazítani, gőzt kiereszteni járnak, kicsit mindig zizinek tűntek számomra. Ehhez képest most én is úgy jöttem ki az ajtón, mintha kicseréltek volna. Kíváncsi vagyok, hogy ha egy mission impossible-t nézünk meg, akkor hasonló lett volna-e az érzés. Ez a film minden esetre tökéletes. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára ilyen jót. Persze nem oszkárgyanúsan jó, hanem a léleknek jó. Ugye tudod, hogy mire gondolok?

Aranyosan megkapó, meghatón vicces történet, melynek a tanulsága szerintem az, hogy akinek nincsenek az életében idősek, az vegyen magának. Nem is tudok erről többet mesélni. Meg kell nézni, mindenképp és akkor gyere vissza kommentben bólogatni, hogy ó de jó, hogy elküldtelek moziba.