December Ománban

Istvánt el fogják küldeni decemberben Ománba éjszakai váltásnak. Valószínűleg hiába próbál majd kibújni alóla, hiába igyekszünk itt-ott cselezni, ez most nem fog menni. Sok a geológus a cégnél, a legtöbb jóval kevésbé elfoglalt mint ő. Arról már ne is beszéljünk, hogy a szokásos fontos családi ünnepek mellett akkor lesz Kistinek az első születésnapja, az első Karácsonya. A Pocok első Karácsonyát is külön töltöttük, ezért nem csak elképzelni tudjuk, hogy ez mennyire fájdalmasan rossz érzés. Ezek ellenére őt fogják küldeni, talán kihúzta a rövidebbet, nem tudom és nem is érdekel.

Két napja tudom ezt, azóta nem alszom, fáj a fejem és amikor nem látnak, akár csak egy percre is, azonnal potyognak a könnyeim. Az, hogy rosszul esik, meg sem közelíti, ami most a szívemben van. Ordítva futnék ki a világból. Félek. Tegnap még úgy éreztem, hogy minden jó szándék, szeretet, elfogadás, megértés, türelem, békesség ellenére lehet, hogy januárban nem lesz család, ahová visszatérjen Ománból. Kilencedik éve csináljuk ezt, annyi mindent lenyeltünk és túléltünk, el sem hiszem, hogy mindezt ránk osztották. Most mégis úgy érzem, hogy elég volt. Egyszerűen nem bírom ezt így tovább egy napot sem, nemhogy éveket és akkor várjuk a nagy csodát. De azt sem tudjuk, hogy mi az a csoda. Még soha nem volt bennem ennyi kétely.

A legjobban azt utálom ebben az egész helyzetben, hogy István a legkevésbé hibás. Menne ő más munkahelyre, de nincs hová. Tanulna ő másik szakmát, de ebben a legjobb a világon. És ezt az egész életet ráadásul én választottam, így csak a saját fejem verhetem a falba, másét nem. Tehát nincs kinek a mellkasán dörömbölni és mérget levezetni. Két napja töröm a fejem, hogy mi legyen, de megoldásra nem jutottam. Márpedig amit én nem agyalok ki fél óra alatt, azon többnyire nincs is miért töprengeni sajnos.

Aztán eszembe juttatták ezt a felvételt s miután az utolsó könnyeimet is elhullattam rajta, lefeküdtem és aludtam egy nagyot reggelig. Hiába toporzékolok, hisztizek, sajnáltatom magam. Nekünk ez jutott és valami miatt ezzel kell tovább mennünk. A gyerekeknek jár az ünnep és ha én felelek érte egyedül, akkor én fogom megoldani. Neki lesz rosszabb ott egyedül. Mi itt vagyunk egymásnak. A család távirányítóval is család. Nem ideális, de család. Ugyan már, kit próbálok én becsapni?!

7 hozzászólás Új írása

  1. annie szerint:

    No, latom kimoderaltad az elobbi hozzaszolasom, sajnalom, nem bantani akartalak, csak biztatoan ravilagitani egy masik, esetleg pozitiv vetuletere, lehetosegere ennek a tortenetnek. szep napot 🙂

    Kedvelés

    1. szerendipity szerint:

      Szia Kedves Zugolvasóm, nagyon örülök neked!Dehogy moderáltalak ki, hiszen úgy örülök minden kommentnek, hogy csak az igazán spam-jellegű linkes idegen nyelven íródottakat nem jelentetem meg. Technikai dolog, aki még nem kommentelt soha azt elsőre nem publikálja magától a blog nekem meg nem volt mikor jóváhagyni. Nagyon köszönöm a kedves hozzászólásod.
      Sajnos a férjem általában nem ember- és főleg nem gyerekbarát helyeken dolgozik, ezek a fúrások szutykos, rideg, istenhátamögötti helyek, ráadásul most majd éjszakás is lesz Omanban, ami azt jelenti, hogy úgysem lennénk egyszerre ébren csak pár órára. De amúgy hosszú távon nagyon érdekel a hozzászólásod, mert nekem kicsit mindig az volt az érzésem, hogy kilövés a gyerekekkel ha ide-oda hurcoljuk őket gyökerek, barátok, család nélkül szanaszét a világban. Szóval most, hogy elkezdődött a suli, azért már nem lehet úgy ugrálni mint ahogy szeretnénk. Erre azt írod, hogy a gyerek ezt élvezi és még profitál is belőle. S mindez tapasztalat. Wow. Elgondolkodtató.
      Köszi még egyszer, szólj máskor is. 🙂

      Kedvelés

  2. annie szerint:

    es miert nem mentek vele? foleg most amig kicsik es mobilisak a gyerekek es te sem dolgozol?
    mi tobb helyre kovettuk edesapam gyerekkorom soran, 3 honapok, fel ev, sot volt kulfoldi evunk is (mindez meg a kilencvenes evekben).
    Fantasztikus elmenyekkel gazdagitottak eletem, csoppkortol szelesitettek a latokorom, rengeteg hasznom volt belole es vesztesegem oly keves. Meg akkor is ha volt olyan hogy szukos anyagi keretbe kellett egy egy idegen helyen internet elotti vilagban feltalalni magunk.
    Jot fog tenni a csaladi dinamikatoknak is a kozos kaland!

    (ismeretlen, regi zugolvasod vagyok, veletlenul bukkantam rad evek ota. eddig csak szivesen olvastam irasaid de most ugy ereztem ehhez hozzaszolnek)

    Kedvelés

  3. Reka szerint:

    Nem segit ez most semmit, de egy nagy oelelest kapsz tolunk decemberben… es ha szerencsed van egy nyalas babapuszit is danitol. 🙂 Elhiszem, hogy kivagy, kemeny lehet nektek, hidd el, lesz jobb is! Kitartast.

    Kedvelik 1 személy

  4. Imola szerint:

    Sajnálom, hogy így alakult, de te is tudod, hogy januárban is és máskor is mindig ott lesztek Istvánnak, mert egy család vagytok. Biztos megtesz mindent, hogy veletek lehessen és biztosan ő is dühös és elkeseredett, de sajnos az élet már csak ilyen igazságtalan.

    Kedvelik 1 személy

    1. Imola szerint:

      Egyébként meg a főnökei kapják be, amiért pont őt küldik, hát nem elég, hogy egész évben távol van tőletek, még a fia első szülinapját és karácsonyát is hagyja ki?

      Kedvelik 1 személy

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.