Kisti tíz hónapos

Ekkor:

Micsoda kerek forduló ennek az én kockafejű kishercegemnek! Meg is ünnepeltük magunkban már a reggelivel, amikor a banánt nem a szokásos joghurtba turmixolt verzióban kapta csecsemő-módra, hanem nagyfiúsan darabonként fogyaszthatta el a tálcáról. Meg is evett vagy másfelet és jól megrakta a pocakját. Délben a káposztás laskával ugyanez volt a helyzet. Úgy látom, hogy a pépek már derogálók számára. Sokkal jobban csúszik az, amit manyargatni és hajra kenni is lehet.

A múlt hónap óta fogügyben megint nem haladtunk előre. Az éjszakai fogbújós ébrenlétek megvannak, de a kettőről nem lépünk háromra, négyre… Szegény mi. Hanem azzal a kettővel is tud ám harapni. Ma a könnyem is kicsordult az aranyos puszinak szánt arclyukasztástól.

Egyre gyorsabban araszol a kanapé mellett, mind gyakrabban fordul elő, hogy egy pillanat töredékére elengedi minden támaszát és inog a lábán. Gyorsasági mászásból szerintem már a vébére gyúr. A legklasszabb új találmányunk a labda visszagurítása. Már igazán lehet olyat játszani vele, hogy szemben ülünk nagy terpesszel és guriguri piros pöttyös labda. Ha két építőkockát adok a kezébe és énekelem, hogy kipp-kopp-kopogok akkor elkezdi összeütögetni őket. Az igazi tapsi egyelőre még a jövő zenéje. A mondókákat imádja, nincs az a sírás, amiből egy kis zsipp-zsupp-kenderzsupp ki ne zökkentené.

Hamarosan eljön az első nyiratkozás napja, mert az elmúlt hónapokban igazi sűrű illatos szőke szalmahaja nőtt a kezdeti fekete pihék helyett.  Csak még nem tudtuk eldönteni az apjával, hogy ki az aki fogja és ki az aki zakatológépezik. Kicsit gyávák vagyunk ebben az ügyben.

Az biztos, hogy Kisti számára már most sincs lehetetlen. Mindent szétszerel, amire a kezét tudja tenni. Simán leoperálja a sütőmről a gombokat, átprogramozza a mosógépet, feléri a pultot, magára húz tányért, csészét (az abrosz már múlt hónapban megvolt), a függönyöket el is felejthetem. A villanykapcsolók püfölésénél nincs nagyobb móka. Fürdés közben beindítja a csapot. Huszonötször. Öltöztetni pedig nem lehet és kész. Ó, hol vannak már a negyven fokok, amikor simán ennyiben hagyhattam volna a ruha-ügyet. Közben még mindig olyan bájos a kétfogú mosolya, hogy az ember sosem haragszik rá. Ha nagyon nagy volna a baj, akkor egy nyálas puszi is elmajszolódik. Ez most már (remélem) mindig így lesz.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.