Kultúrsokk a tanteremben

Úgy indultam a tanév első szülői értekezletére, hogy a pénztárcámat jól megtömtem, nehogy szégyenben maradjak. Tisztában voltam vele, hogy nem olcsó mulatság, amikor az ember gyermeke iskolát kezd. Összességében jóval kevesebb pénzt hagytam ott, mint amire számítottam, mégis úgy jöttem el, hogy az államat nem tudtam a padlóról felkaparni még vagy két napig.

Az oviban mi fizettük még a fűtést és a vizet is, mi vettük a tisztítószereket és a vécépapírt és egységes összeggel támogattuk a jó minőségű tanszerek és fogyóeszközök vásárlását. Ez nem kevés pénzt jelentett, mégis úgy éreztük, hogy a felszerelt, gördülékeny, civilizált környezet miatt érdemes erre áldozni. Ráadásul nagy volt a restelkedés a tiszteletes úr részéről, aki minden tanév elején felvázolta, hogy bár állami intézmény a miénk is, a polgármesteri hivatalban ismét nem hajlandók a közüzemi számláinkat elszámolni. Tehát összepótolva egyenlítette ki azokat mindig a szülői közösség. Igazságtalannak éreztük, de benne volt ebben a pénzszedésben az, hogy nem természetes és vélhetően ideiglenes állapot, mert előbb-utóbb csak rendeződnek a dolgok. Közben a gyerekek szép, tiszta, felszerelt, meleg, otthonos helyen tanultak, tehát láttuk azt, hogy jó helyre megy a pénz. Még egyszer hangsúlyozom, hogy összességében sokkal nagyobb összegről beszélünk, mint amit a suliban gyűjtünk. Mégis mi esett nekem olyan rosszul a szülői értekezleten?

Apróságok verték ki igazából nálam a biztosítékot. Remélem, hogy a következőkben nevetni fogsz a hülyeségemen. Az okés, hogy a suli csak a termet adja meg a padokat, melyek amúgy messze nem ideálisak arra a tevékenységre, amelyre használják őket. Egy számítógép valahonnan került, azt legalább nem kell megvenni. A függönyöket örököltük, bár egy szemfüles takarítónő szemet vetett rá. Nagy szerencsénk van, hogy a tanítónéni nagyon határozott, nagyon tudatos és tapasztalt pedagógus, akiről tudom, hogy ki fog állni a gyerekeinkért a következő években. Van némi szedett-vedett régi bútor, polc-félék, de azok nem nyújtanak elég tárhelyet a sok eszköz számára, mellyel egy ilyen előkészítő osztályban dolgozni kellene. Magyarán: a suli biztosítja a négy falat, a többit meg oldja meg a tanító. Tehát szekrény kell, ezt mi szülők megvesszük, mert a terem így is kicsi és zsúfolt ennyi gyerek számára, ne kelljen még a cuccaikat is kerülgessék. Ez így még rendben van. Először akkor pislogtam nagyokat, amikor kiderült, hogy a tanterv elvárja, hogy a tanító az internetet használja az oktatásban, szemléltetésben, és ugye ott az a nem iskola által biztosított számítógép, de a suliban nincs internet. Lehet, hogy most az elmúlt években a programozó cégnél szocializálódott énem került előtérbe, de mi az, hogy 2015-ben egy városi iskolában nincsen internet? Úgy kellene süvítsen a jól lekódolt wifi a folyosón mint a hurrikán. A megoldás: valamelyik szülő köt a Digivel egy tíz lejes sztikkes internet bérletet, melyet osztálypénzből fizetünk. Ez fejenként havi 43 banit jelent, szóra sem érdemes, mondom, én mégis jól kiakadtam. Gondolhatod, hogy nem a pénz miatt. A második hullám akkor következett, mikor az jött szóba, hogy a gyerekeknek fénymásolni kell majd néha a feladatlapokat. A tanítónéni segítséget kért a szülőktől, hogy ha valaki olcsóbban meg tudja oldani a dolgot akkor jelentkezzen, mert a suliban tíz baniért lehet xerox-olni egy oldalt. Tehát az iskola a saját diákjainak pénzért fénymásol??? Értem én, hogy ez így volt mióta a világ a világ, de normális dolog ez? Aztán a mosdók is szuper lepukkantak, ha menni kell, akkor viszik a papírt, mert ott nincs, habár idén az ovisok szintjén vagyunk még és az ő vécéjüket használjuk, de még ott sincs biztosítva papír, szappan, kéztörlő. Én tudom, hogy Romániában ma ez a realitás, de nekem mégis nagyon rosszul esik. Fizetnénk többet, hogy legyenek kitéve a fogyóeszközök a fürdőbe… csak gondolom úgyis ellopnák és nyilván nem a gyerekek. Itt a baj igazából. Hogy még mindig ott tartunk, hogy viszünk mindent, ami mozdítható. Nem gond, ha az csak egy ív fehér papír vagy egy zsebkendő. Közös, tehát hazavihetem. Így hogy semmi sincs, nincs mit ellopni, tehát rendben vagyunk. Szerencsére osztálytermen belül a tanítónő berendez lassan mindent, amire szükség van, megkíséreli a lehetetlent és ügyesen igyekszik kibogozni a feltételeket.

Annyira sajnálom ezt a helyzetet főleg azért, mert nem látok rá se megoldást se javulási esélyeket a következő évszázadokban. Útlevélen vagyunk sajnos csak európaiak de lehet hogy igazából még ott sem. Ez csak a kelet marad mindig. Szomorú.

Végezetül néhány szemelvény a múlt héten a Vásárhelyi Hírlapban a témában megjelent “Kipótolt” ingyenes oktatás c. cikkéből.

“A 7-es Számú Általános Iskola igazgatója, Körtesi Sándor elmondta, náluk jó pár éve az a szokás, hogy az osztályfőnökök a szülői bizottságra bízzák, hogy gyűjtenek-e vagy sem osztálypénzt. (…) az önkormányzattól kapott összeg sokszor nem elég a diákok maximális komfortjának a biztosításához. (Ja, a vécére papír nélkül is el lehet végül is menni…) Ha például egy osztály szekrénysort szeretne,amelyben a diákok a tornafelszerelésüket tárolhatják (a földön egy kupacban is pont jó volna, a zsáknak aztán mindengy…) erről a szülői közösségnek kell döntenie, és adott esetben finanszíroznia. Az iskolának nincs arra elkülönített pénze, hogy függönyt (luxus, ugye?) és egyebeket vásároljon, örvendenek, hogy a fűtés- és egyéb költségeket fizetni tudják.”

“Körtvélyfáján már két éve nem gyűjtenek sem iskolaalapot, sem osztálypénzt. A településen az előző években, holland testvérkapcsolati segítséggel, teljesen megújult az iskola: emeletet húztak rá, új bútorzattal látták el, központi fűtést szereltek. Mindezért cserében a hollandok elvárták, hogy hogy a helyi szülői közösség is besegítsen az ingatlan felújításába. Így is lett, a helyiek 1-2 lejes hozzájárulásából függönyöket, függönytartókat vásároltak, kimeszelték az osztályokat.” Tehát telefonáljunk a nyugati testvéreknek. Mert nekik az a dolguk, hogy saját pénzen minket segítsenek. Milyen véleményük lehet rólunk…

A legrosszabb, hogy a pedagógusok mindebben középen vannak és semmiről nem tehetnek viszont csodálatos leleménnyel próbálják bogozni a bogozhatatlant. És az nem volna rossz ötlet, hogy az intézmények gyűjthessenek támogatásokat és támogatókat, ha már központilag nem kapnak elég pénzt. Adjon az, aki megteheti, adjon annyit, amennyit tud. Mert bizony az a közösen megszabott fix összeg sok családnak megterhelő, kiváltképp ha 3-4 felé kell kifizetni egyszerre. Vagy központilag ez is a zsebekben végezné? Én ennél momentán nem látok tovább sajnos…

2 hozzászólás Új írása

  1. Imola szerint:

    Az jutott eszembe, hogy nálatok nincsenek pályázatok, amiből lehetne erre-arra pénzt szerezni? Meg nálunk az a szokás, hogy szinte minden intézményhez kapcsolódik egy alapítvány, akik gyűjthetnek pénzt. Pl. a helyi ovi-bölcsinek is van, szerveznek minden évben egy ovibált, ahol a gyerekek szerepelnek, aki többet fizet, annak van vacsora is, lehet tombolát venni és a bevételt az intézményekre költik. Plusz mivel alapítvány, lehet nekik adni az adó 1%-át is.

    Kedvelik 1 személy

    1. szerendipity szerint:

      Az oviban tudtunk az adóadománnyal élni, mert ott a templomnak lehetett egyenesen adományozni. Akkor sem az ovinak, mint intézmény. Nem tudok róla, hogy lenne alapítványa a sulinak. Pedig ha semmiegyebet nem csinálna, csak minden évben összegyűjtené 1300×2 szülő adóját, akkor az már szép summa volna… a tornaterem bérléséből érkezik némi külső forrás úgy tudom. Amúgy az állam s az önkormányzat, ahol olyanok ülnek, akik rég voltak iskolások s akiknek a gyerekeik sokszor nem is idehaza tanulnak.

      Kedvelés

Hozzászólás a(z) szerendipity bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.