Kiből lesz a tanár?

A múlt heti Nők Lapja az oktatás kérdését járta körbe, és minden cikk annyira érdekes volt, hogy szokatlan módon hipp-hopp a végére jutottam. Egy dolog maradt meg nagyon élesen bennem. Összehasonlította a magyarországi oktatást a finn rendszerrel Vekerdy professzor úr. És ugye a magyar helyett lehetne a román is, mert az még silányabb. Szerinte az az alapvető siker a finneknél, hogy presztízs szakmává változtatták a tanári hivatást. Jól megfizetik, tisztelet övezi a tanítókat és versengés van az egyetemeken azért, hogy valaki erre a pályára léphessen. Nos, a verseny nálunk is éles, mert a leépítések következtében két körömmel kell sokan összekaparják a katedrát maguknak, s így is rengetegen maradnak ideiglenesen munka nélkül. Az egészet, mint mindig, az alapoknál toltja el az itthoni tanügy. Mivel nem fizetik meg kellőképpen őket, a leggyengébbekből lesznek tanárok.

“A magyar pedagógusgárda ma ráadásul háromszorosan kontraszelektált: a leggyengébb felvételi eredményekkel lehet bejutni a tanárképző főiskolára, a főiskolán is a leggyengébbek mennek később tanárnak, és közülük is a leggyengébbek maradnak tartósan a pályán. A mai rendszerben az igazán innovatív pedagógusok is csak szenvednek.” (Vekerdy Tamás, Nők Lapja 2015/39, 16. o.)

Eszembe is jutott, hogy Kolozsváron sok ismerősöm, barátom járt tipikusan tanár-nevelő szakokra: kémia, fizika, földrajz, biológia, idegennyelvek… és közülük egy sem lett végül tanár. Még ideiglenesen sem. Az olyan szakmákról, mint az informatika, pszichológia, közgazdaságtan, melyek szintén létező iskolai tantárgyak, tehát tanárokra van szükség, már nem is beszélek. Aki bármilyen jobb, akár a szakmáján teljesen kívül eső, ajánlatot kap, rögtön nem szalad vesződni mások egyre szemtelenebbnek mondott gyerekeivel.

Még egy dolog szöget ütött a fejembe, mely ilyen formában még sosem fogalmazódott meg bennem, bár én is tisztán látom, hogy az oktatási rendszerrel nagy bajok vannak. A helyzet az, hogy 150 éve ugyanazok szerint az értékek és ütemtervek szerint zajlik idehaza a tanítás. Csakhogy miközben 25 évvel ez előttig gyári munkások kellett legnagyobb számban a padból kikerüljenek, a mai világban ezek a szakmák már lassan nem is léteznek. Mégis továbbra is erre tanítják a gyerekeinket, ahelyett, hogy a szabad gondolkodás, véleményformálás, egyéni és csapatos viselkedés kerülne előtérbe, hiszen az oly sokat szajkózott lexikális tudás mindenkinek a zsebében van három klikknyi távolságra. Most ott tartunk, hogy kellene egy szekrény a Pocokék termébe, és miközben a mi időnkben ha nem egyéb, akkor egy asztalos nagytata mindig kikerült az osztályon belül, aki az ilyen csodálatos terveknek formát adott, manapság mindenki irodában dolgozik és az ügy egy hónapja megoldatlan. Ha ebbe az irányba halad a társadalom, akkor a közoktatás nem állhat egy helyben! Megoldás?

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.