Tej-ügyek

Nagyon szerettem a tejet addig, amíg egyszer Kolozsváron felhajtottam egy félliternyit egyszerre hazavonatozás előtt, mert finom volt és mert nem akartam, hogy megromoljon mire visszakerülök az albérletbe. Azt hittem, hogy soha nem érek haza, annyira rosszul voltam tőle. Itthon egy fertőtlenítő céllal lehúzott kupica pálinka hozta helyre a gyomrom, és azóta hivatalosan a laktóz-érzékenyek táborát erősítem. Kis mennyiségben (tejeskávé, reggeli müzli) nincs gond, de amennyiben lehet, kerülöm az édes tejet. Nem is esik jól már. Nagy rajongója lettem viszont a kefirnek, kiváltképp a kaukázusinak és örülök annak, hogy pár éve már itthon is kapható.

Az UHT tejjel először a Duna Tv táborban találkoztam tizenegyedikes koromban. Azelőtt, s még jóval az után is, idehaza senki se vett tartós tejet. Alig lehetett kapni, hiszen még hipermárketeink sem voltak. Sőt, a dobozos tej is kuriózumnak számított, mi mindig a pungást (tasakost) vettük, aminek egy idő után csodálatos evolúciós folyamat eredményeképpen még döntő füle is volt, hogy az ember valahogy csak ki tudja maszat nélkül nyerni belőle a tejet. Nem lehettem egyedül akkortájt ezzel az amatőrséggel, mert a tábor szállóigéjévé vált az, hogy “Ultramagas hőmérsékleten hőkezelt homogénezett félzsíros tej.” A dobozokról olvastuk le esténként a táncházak után, amikor zsíros kenyér mellé valami szponzor-akciónak köszönhetően annyi tejet ihattunk, amennyi  belénk fért. Selymes volt és ízletes viszont über-viccesnek találtuk, hogy a sima tejnek ekkora nevet tudtak rittyenteni. Akkor eldöntöttem, hogy a dobozból tölthető tej a legjobb, amit az ember ihat. Évekig nem vettünk olyat, mert gyorsan fogyott mindig a itthon tej, de miután már nem tudtam többet pohárszám inni, Pocoknak még nem volt való a sima bolti tej és István szinte sosem volt itthon, rengeteg romlott tejet öntöttem el. Pedig nagyon büszke voltam magamra, hogy a családom érdekében a majdnem házi, bádogtehenes verziót vásárolom, amit még fel is kell főzni. Csak éppen pénz és energiakidobás volt az, hogy a fele a lefolyóban végezte, de amikor kellett, akkor mégsem volt soha kéznél egy kis tej. Így tértünk át az akkor már nálunk is bőséges választékban kapható tartós változatra. Igen, hallottam a rémsztorikat, hogy milyen eljárással készül, hogy már igazából semmi tápláló nincs benne, hogy kár megvenni. Mi viszont elsősorban főzésre használjuk és tudom, hogy ha nem száz százalékban tej volna, akkor nem írhatnák rá a dobozra. Pocok most a fő tejivó a családban, neki igyekszem bio-tejet venni. Kisti még bőven a tejporos időszakát éli.

A házi tejről meg csak annyit, hogy anyósoméknak van tehenük, de mivel távol laknak, soha nem kapunk tőlük egy kortyot sem. Igazság szerint a két falunyira lévő sógornőmék sem kapnak tőlük soha tejet, meg kell vegyék hát a szomszédtól. Sőt, amikor mamáéknál vannak az unokák, akkor sincs számukra egy fuhintásnyi sem. Ez egy érdekes jelenség, mert fogalmunk sincs, hogy egyrészt minek tartják a tehenet és mennek állandóan kaszálni és szénát hordani neki, másrészt örök rejtély, hogy mit csinálnak a tejjel. Tejföl sincs soha és túró is csak igen ritkán. A múltkor mindannyian ott voltunk náluk, a három leányunoka gabonapelyhet akart enni. Meg is vettük a boltban, de sosem gondoltuk volna, hogy nincsen hozzá egy tehenes családban tej… Hát előrukkolt anyósom egy egész, nagyjából másfél decis, pohárnyival mondván, hogy a többit megette a disznó. Sosem felejtem el a kislányok arcát, amint nézték nagy szomorúan a poharat, hogy akkor ezt most hogy osszák el? Fogta magát István, elszaladt a boltba és vett egy liter tejet. Na ettől anyósom elfehéredett, hogy mit mondanak a faluban, hogy ők tejet vesznek mikor tudják, hogy van tehenük. Nó komment. Vacsorára a szokásos hideg töltött káposzta volt a menü, amit én amúgy is nehezen tudok megenni, de tejföl nélkül aztán végképp esélytelen. Hát kiderül, hogy tejföl sincs, mert azt is megette a disznó. István már futott volna a boltba megint, de nem engedtem. Azt hiszem, mama elbujdosott volna a faluból, ha elterjed, hogy a tejfölt is üzletből veszik, amikor ott a tehén. Ebből olyan jó anekdota lett, hogy azóta is emlegetjük, pedig annyira nem is vicces, mint ahogy elsőre tűnik.

Visszatérve az UHT tejhez, már pár éve ragaszkodunk hozzá, mert a kamrában jól lehet tartalékolni pár literrel és így mindig van, amikor kell, és semennyi nem vész belőle kárba. Bevallom, hogy általában igyekszünk a legolcsóbbat megvenni, mert szerintem egyforma amúgy mind. A Lidl-öst szeretem, mert annak dugója is van, így visszazárható. A biztosítékot legutóbb az verte ki, hogy István az Auchan-ból olyat hozott, aminek 2,25 lej volt dobozza és természetesen Lengyelországból származott. 2,25 lej? És ezért megfejik a tehenet, elszállítják és feldolgozzák a tejet, csomagolják, megint szállítják vagy ezer kilométert, átveszik, lepakolják, kiteszik a polcra… A hazai gazdáknak ezennel befellegzett. Pontosítok: már régen befellegzett. Most már húzhatják is le a rolót. Egy időben megfogadtuk, hogy csak hazai termékeket, s így tejet is, igyekszünk vásárolni, de kiderült, hogy a sok hazaiból maximum annyi az igaz, hogy nemzetközi nagyvállalatok itthoni kirendeltségeiből származnak, s végül is ki tudja, hogy honnan származó tejből készül, ráadásul a profit ezáltal tuti nem marad az országban. Az Uniónak esze ágában sincs visszaállítani a tejkvótát, és ez a tény csak látszólag kedvez a fogyasztónak. Nyilván nem rossz dolog, ha a lehető legolcsóbban jutunk a tejtermékekhez, de nem láthatunk csak az orrunk hegyéig. Hosszú távon senkinek sem jó (a lengyeleket leszámítva), ha tönkremennek a hazai gazdák. Márpedig úgy, hogy egy tehén 500 lejt, egy liter házi tej 50 banit ér mostanság, nem lehet sokáig húzni a takarót, ami eleve túl parányi volt ahhoz, hogy a gazdák felvegyék a versenyt.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.