A keresztyén Kisti

Ekkor:

Egész nyáron erre készültünk. A szervezkedés akkor lett volna tökéletes, ha itthon vagyunk és mindent részletesen ki tudok gondolni. Persze Szegedről intézkedni sokkal izgalmasabb. Távirányítóval, segítséggel. Ezért is volt kicsit nagyobb az izgalom kedd és szombat között: vajon a végén a helyére kerül-e minden apró darab? Úgy érzem, hogy a legjobb döntéseket sikerült meghozni, és aki jól akarta érezni magát, az jól is érezte magát. Tökéletes döntés volt a Cserealjára költöztetni a szertartást, a Lyra vendéglőben kedvesek és nagyon finom az étel, a család rengeteget segített, meg sem fogom tudni köszönni a sok süteményt, a szuper frizurát, a csodás képeket és emlékezetes videót.

A legjobb persze az, hogy a szeretteink eljöttek osztozni egy számunkra nagyon fontos nap eseményeiben. Velünk akartak lenni, amikor a család legkisebbje is tagjává válik a református gyülekezetnek. Ez nyilván számunkra nagy ünnep, de jól esett, hogy más is részesülni akart belőle. Mindenki más, azok is, akik 500 és azok is akik 300 km-re laknak tőlünk. Kivéve anyósomékat. Pedig apósom sóhajtgatja már évek óta, hogy a három lány mellé milyen jó lenne egy fiú unoka is, akinek tovább adhatná a családi keresztnevet. Lett unoka, lett hagyományos keresztnév, pedig nekem számtalan jobb ötletem lett volna. És ezt a hagyományos keresztnevű egy szem fiú unokát mikor megkereszteljük, a nagyszülők felénk sem néznek. Persze azok után, hogy anyósom a polgárink utáni ünnepi ebédet a mosdóban töltötte kisírt szemekkel, a lakodalmunk alatt pedig a Poklos-patak partján ücsörgött fel-alá nagy duzzogva, igazság szerint jobb is, hogy nem szomorította most is a légkört, mert a Lyra-ban csak egy női vécé volt. A szívem mégis azt mondja, hogy ott lett volna a helyük, hogy az unokája és a fiúk nem ezt érdemelték. Nem tudom, hogy a jövőben ezt az egészet hogyan kell kezeljem. Jó lenne haragot tartani míg a világ, de annak mi értelme? Állítólag a harag többet árt annak, aki tartja, mint annak, akire haragszanak. Csak utálom, hogy mindig megússzák. A sógornőm mesélte el, hogy anno az ő két lányának a keresztelőjén sem voltak, pedig ők sokkal közelebb laknak, mint mi. Az indok ugyanaz: miért nem lehettek az unokák római katolikusok? A Pocokén muszáj volt részt vegyenek, mert egyben szerveztük az egyházi esküvőnkkel. Hányingerem van ettől a felszínességtől. A gyerekeim normális nagyszülőket érdemelnek. Óriási ajándék a sorstól, hogy Édesanyám olyan, mint amilyennek egy békebeli nagymamának lennie kell. A sógornőméknek nincs ekkora mázlijuk. Le szeretném üvölteni anyósomnak a fejét, de tudom, hogy semmi értelme nem volna. Ha neki, ha a falnak. Csak elájulna aztán sajnálni kellene. Legalább jó ellenpéldának. Hogyan ne viselkedjünk sosem a gyerekekkel, unokákkal. El sem hiszem, hogy nem fogja fel, hogy amit ő ott csinál vagy nem csinál, az itt Vásárhelyen nagyon tud fájni éppen az állítása szerint hőn szeretett kicsifiának.

A keresztelő egyes részleteiről még külön-külön is fogok írni, mert nagyon tanulságos volt és meg akarnám osztani a tapasztalataimat. Egyelőre nagyon köszönöm mindenkinek, aki velünk ünnepelt, aki támogatott a jelenlétével és még annál is többel. Ahogy István mondta a pohárköszöntőben: szeretünk benneteket!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.