Egy oltás kalandos útja

Első felvonás

A pneumococcus elenni oltás Romániában nem kötelező úgy, mint Magyarországon és számos más európai országban. A gyerekorvos szerint érdemes beadatni, mert sokféle betegségtől megóvja az aprónépet. Nyilván, mivel fizetős (kb. 300 lej per adag, és egy év alatt négyet kell beadatni), mérlegelni kellett, hogy megéri-e az árát, de úgy döntöttünk, hogy ha egy mód van rá, akkor a gyerek kapja meg, majd valahogy kigazdálkodjuk.

Az első kettővel nem is volt gond, megrendeltük a Richternél, egy hét múlva érkezett, és a kötelező oltásokkal együtt beadta a családorvos. Mielőtt elindultunk volna Szegedre, már a harmadik adag is aktuális lett volna, ezért megint elindultam a patikába. Akkor szembesültem vele, hogy az egész országban nem kapható, egyetlen lerakattól sem lehet szerezni, pedig igazán végigjártam és telefonáltam eget és földet. Nincs és kész. Két adag a harmadik nélkül mit sem ér. Szörnyen dühös voltam. Persze ilyenkor senki sem felelős azért, mert a gyerek végül nem lesz immunizálva. Ha nincs, hát nincs. Külföldről szerezni pedig igen körülményes, mert ezt az oltást végig hűtőben kell tárolni. Mondhatnám, hogy ez az opció számunkra nem is igazán volt az asztalon. Némileg vigasztalt az a tény, hogy indulunk Szegedre és tudván, hogy itt kötelező oltás, biztos voltam benne, hogy sikerül majd szerezni valahonnan egy adag Prevenart.

Második felvonás

Szegeden a patikában első körben azt mondták, hogy nem lehet kapni – logikus is, mert mindenki az orvosán keresztül kapja meg, szabad kereskedelembe miért is kerülne? Aztán kiderült némi utánajárással, hogy szívesen megrendelik, de vényköteles. Persze gyerekorvosunk itt nincs. Reméltük, hogy István háziorvosa tud segíteni ez ügyben. Nagy mázli, hogy állítólag ők pont oltási központ (nem tudom ez mit jelent), ezért meg tudják nekünk rendelni az oltást: 16900 Ft, ami még olcsóbb mint, otthon. Örültünk. Amikor azonban arra került sor, hogy akkor vinnénk a gyereket oltásra, kijelentette a doktornő, hogy ő felnőttorvos, egy ilyen apró gyereknek nagyon kicsi a combja és ő nem tudja megszúrni. De ismer egy gyerekorvost, aki elvállalná szeptember elején. Mivan!? Olyat életemben nem hallottam, hogy valaki nem ad be egy oltást, mert túl kicsi a delikvens. Otthon még az asszisztensek is szívesen vállalnak ilyesmit. Szóval keressünk valahol egy gyerekorvost, aki beadja. Szép. De legalább maga az oltás megvolt, csakhogy a fent említett oknál fogva haza nem tudtuk volna szállítani, ahol lett volna bőven opció arra, hogy ki adja be. És már csak két munkanapunk volt a projektre.

Harmadik felvonás

Elmentünk háza népestől a családorvoshoz az oltás után gondolván, hogy ha meglátja ezt az aranybabát, ki van csukva, hogy ne adná be neki (ennyire irreálisnak tűnt a kifogás). Még csokit is vittünk. Sajnos a doktornő nem volt már ott, az asszisztense pedig miután eleget vonogatta a vállát, és mivel nem voltak dulakodó betegek a váróban, úgy döntött, hogy megpróbál segíteni. Valahonnan előkereste egy gyerekorvos számát, akit fel is hívott nekünk, mert nagy valószínűséggel ha mi telefonálunk, nem járunk azonnali sikerrel. Végül kiderült, hogy a doktornő még épp a rendelőben van, és megvár, ha sietünk. Futottunk, hát.

Egy kedves, idősebb hölgy fogadott. Kifaggatott, hogy mikor és hány Prevenar oltást kapott már Kisti és amikor meghallotta, hogy eddig kettőt, akkor kijelentette, hogy ezt a harmadikat nem fogja most beadni neki, mert a magyar oltásrend szerint összesen háromra van szükség, az utolsóra pedig majd egy éves kor után kerül sor. Ebbe kénytelenek lettünk volna beletörődni, ha otthon a gyerekorvos ki nem hangsúlyozza nekem, hogy azért kell nekünk négy adag a Prevenarból, mert nálunk csak hébe-hóba oltanak be gyerekeket. Ott azonban, ahol mindenki megkapja, ott valóban elvileg elég a három. A doktornő ezt látványosan nem hitte, de bámulatos (és orvosok között nagyon ritka) jófejségről tett tanúbizonyságot, amikor kijelentette, hogy akkor ő most kiveszi a dobozból a prospektust, hangosan felolvassa, és azt fogjuk csinálni, amit benne ír. Rendben? Rendben. Meglepetése nem volt csekély akkor, amikor kiderült, hogy nekem, illetve a “román kollégának” volt igaza. Ezek szerint az egész magyar oltásrend nem felel meg az oltást gyártó cég javaslatának. Nagy ívben kérte az elnézést, és menten elő is vett egy adag oltást a saját hűtőjéből, úgy beadta, hogy szinte észre se vettünk se mi se a gyerek, és még pénzt sem vett el érte, sőt még a vizitdíjra sem tartott igényt, pedig Kisti egyelőre még nem is magyar állampolgár. Azt mondta, hogy ez egy kötelező oltás, ingyen van. A miénket tegyük el és majd fél év múlva beadja azt is, ha erre járunk.

Végkifejlet

A történetünket főleg azért osztottam meg veled, mert a vége annyira jó, és annyira valószínűtlen, hogy muszáj világgá kürtölni. Ritkaság számba megy az, hogy tényleg kedves és segítőkész, sőt becsületes emberekkel hozzon össze a sors. És mostanában nagy divat, hogy amit bonyolultan meg lehet oldani, az tuti nem is lesz egyszerű. Mégis, a végén milyen szépen a helyére álltak a dolgok. Kisti sem lázasodott be az oltástól. Juhé. 🙂

Azt a részét pedig inkább nem firtatom, hogy Romániában mennyire senkit nem érdekel és mennyire senki sem felelős azért, hogy gyakran hiányoznak az oltások, sehonnan sem lehet beszerezni őket, rendszeresen változtatnak az oltásrenden és az mellékes, hogy vannak gyerekek, akik hónapokkal, sőt félévekkel el vannak maradva a megszabott időrendtől csak azért, mert egyszerűen nincs oltás az országban. Ez már régen nem számít kivételes állapotnak. Évente többször előfordul, hogy ezt vagy azt nem lehet beadatni most éppen és majd lesz amikor lesz. Vállat könnyű vonogatni. És nem is az bosszant legjobban, hogy NINCS hanem az, hogy mindezért SENKI sem vonható felelősségre. Ha erre gondolok, ordítani tudnék. Ja és semmi kedvem hazamenni. Pedig megyünk. Holnapután. Most már ott tartunk, hogy még Pocok is azt mondja, hogy milyen jó lenne Szegeden kezdeni a sulit. Pedig előtte nem beszélünk az élet nagy kérdéseiről. A különbséget tehát egy hat éves is látja. Ha itt maradnánk, még egy évet ovis lehetne. De ez már egy másik történet.

7 hozzászólás Új írása

  1. Reka szerint:

    Kb 3 %, de hogy pontosan miket, vagy az ossszeset, azt nem tudom. Mindenesetre joval folottebb van a “csordavedettsegi szintnel” ergo nyugodtan megtehetik. nem ertek egyet vele, de azzal igen, hogy minden szulo maga dontse el.

    Kedvelik 1 személy

    1. szerendipity szerint:

      Ez nálam mélységesen ki tudja verni a biztosítékot. Azok a sunyi szülők, akik lazán nem viszik oltásra a gyereket, mert mindenki más be van oltva, nem lehet a gyereknek baja. Utálom, hogy megtehetik és megteszik. Aztán egyszer csak divat lesz belőle és visszatér a szamárköhögés az ovikba.

      Kedvelés

    2. Imola szerint:

      Szerintem ez a 3% nem lehet sokkal magasabb arány, mint amennyien ott elsunnyogják, ahol egyébként kötelező. Még a vásárhelyi csoportban is terjedt olyan dokinak a neve, aki beírta az oltási könyvbe, hogy beoltotta a gyereket, miközben nem is. Na szerintem ez sokkal rosszabb, mert hamis statisztikát ad, mint ha a szülő felvállalná, hogy nem oltat, legalább mindenki tudja, hogy hányadán is állnak az átoltottsággal.

      Kedvelés

      1. szerendipity szerint:

        Na ezt nem hallottam még, hogy egyes orvosok ilyenre lennének képesek. Hát ez egyenesen világvége. Szégyenletes. Meddig süllyed az emberi méltóság pénzéhséggel kikövezve? Nem értem én sem, hogy minek kell hazudni. Húzza ki magát és álljon ki a véleménye mellett: Én nem oltatok és kész. Remélem, hogy tényleg bevezetik azt, hogy oltás nélkül nem mehet a gyerek közösségbe. Szeretném látni akkor milyen arcot vágnak az okoskodók. Az égvilágon semmi bizonyíték nincs arra, hogy az oltás ártana. Sőt. http://www.upworthy.com/16-years-ago-a-doctor-published-a-study-it-was-completely-made-up-and-it-made-us-all-sicker?g=3

        Kedvelés

  2. Reka szerint:

    Pont ma megyunk oltasra, es rapillantottam a programra, itt is 4 oltast adnak, pedig a pneumo a normalis baboltasok kozt van. (kotelezonek semmi sem kotelezo, de megkapot a behivot az oltasokra es ha akarsz elmesz beoltatni, ha nem akkor alairod, hogy nem) Furcsa, hogy magyarorszagon csak harmat.

    Kedvelés

    1. szerendipity szerint:

      Érdekelne, hogy nagyjából hány szülő utasítja vissza felétek az oltást. Van erről statisztika? Romániában állítólag már csak 85%-nál van az átoltás, és egyes helyeken még ennél is alacsonyabb az arány. Elszomorít.

      Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.