Torták

Most ez a téma, mert jövő hétvégén keresztelünk és a drága családom jóvoltából sokkal több gondom nincs. Édesanyám intézi a sütiket, mindenki segít egy-egy tepsivel, férj számolja az italt, a vendéglővel beszéltem, menü kiválasztva. Szegedi tartózkodásunk alatt sokat nem tudtam lendíteni az ügyön, de elhatároztam, hogy úgy megyünk innen haza, hogy ruhája-cipője mindenkinek legyen, alkalomhoz illő. Hihetetlen, hogy itt mennyivel értelmesebben és változatosabban el lehet költeni az öltözködésre szánt pénzt. Rengeteg minden kapható, ami otthon még mindig nem. Most már ez a része is pipa, bár ha nem találunk egy pár fehér cipellőt, akkor Kistit lesz ami lesz, sötétbarnában fogjuk a keresztvíz alá tartani.

No de a torta… finom is kell legyen és szép is kell legyen. Mostanság nagy divat, hogy anyukák nekiállnak, és kibontakoztatják maszek úton a rejtett cukrász tehetségüket. Sokan olyan tortákat tudnak otthon, rendelésre sütni, hogy hét nyelven beszél. Legalábbis ezt gondoltam. A végén kiderült, hogy nem is annyira sokan, sőt, inkább csak egy valakit ajánl mindenki, de ő nem tudta elvállalni a mi dátumunkon a projektet.

Ekkor jutott eszembe, hogy cukrászdák is vannak a világon. És ahonnan anno az esküvői tortánkat rendeltük, azok igazán barátságos, magyar emberek voltak. Elkezdtem böngészni a honlapjukat és kiderült, hogy keresztelői torták széles skáláját is kínálják. Így legalább tudok belsőre pont olyat rendelni, mint amilyen a lakodalmunkon volt s melyet sokan a mai napig felemlegetnek (ugye Isti?). 🙂 Persze amikor Szegedről felhívtam őket, nem reméltem, hogy sokra fogok menni, inkább az érdekelt, hogy kapacitásilag egyáltalán el tudnak-e egy esküvőkkel megpakolt szombati napra egy ilyen pitiáner ötkilós rendelést vállalni. Meglepődtem, amikor rögtön készek voltak jegyzetleni, hogy pontosan milyen kell, nyitották a honlapot, képkódokkal bőven megértettük egymást, szín, dísz, dátum, helyszín… fizetni ráér. Én meg három napig azon agyaltam, hogy ha esetleg tényleg vállalják, akkor kit küldjek be hozzájuk személyesen megegyezni a részletekről, előlegről. Szóval ilyen is van. A keresztelő után, ha minden simán zajlott tortailag (is), akkor majd linket is osztok, reklám céljából.

No de az igazi oka ennek a bejegyzésnek az lett volna, hogy elmeséljem a friss, keresztelői torta típusokkal szerzett tapasztalataimat. Mert a nagy kérdés ugye, hogy mi legyen a tortán? Opciók:

  1. Marcipánpampó – ez a legáltalánosabb. A kisbabákat nyilván így szimbolizálják nemzetközi szinten. Csakhogy nyár van, a gyermekem leginkább mezítlábasan közlekedik, lassan jár is már. A pampó kicsit erőltetettnek tűnik.
  2. Marcipánbébi, lehetőleg egy marcipángólya csőrében tálalva – innen kezdve két lehetőség van. Vagy elteszed a díszt emlékbe, évekig lepi a por aztán csak kidobod. Vagy, mivel a keresztelőkön sok a gyerek, jóízűen elfogyasztják, ki egy kart ki egy orrot… morbid.
  3. Zselélapra nyomtatott ehető fénykép, a gyerekről – na ez a legdurvább. A vége az lesz, hogy szépen felszeletelik a gyereket és mindenki kaphat belőle egy-egy darabot. Mondom is, hogy ez tuti nem nekünk való. A kedves hang a cukrászdából helyesel, de szerinte bizony ezt a megoldást sokan kérik. Mennyi fura ember…

Szóval a mi tortánk nem lesz fehér és nem lesz netten emelkedett hangulatú, hanem inkább Kistisen tarkán gyermeknekvaló lesz, hiszen neki s miatta készül. S hogy mi lesz a tetején? Majd megosztom a fényképet jövő héten. 😉

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.