Kisti nyolc hónapos

Ekkor:

Egyre elevenebb és egyre nagyobb fejtörést okoz a szüleinek. De ahogy a nővére sűrűn mondogatja, olyan cuki, hogy nem lehet nem ölelgetni (értsd: puszikkal nyaggatni, melyek ellen ő férfiasan tiltakozik). Ott tartunk, hogy a lakásból alig tudunk kimenni, az utcán, a boltban, a strandon, a lépcsőházban, mindenhol találkozunk mosolygóan babusgató tekintetekkel, és már lassan nem csak a mamáknak van hozzánk kedves szavuk, hanem még a tatákat is az unokáikra emlékezteti Kisti és ennek sűrűn hangot is adnak. Ezt a fajta népszerűséget én kicsit nehezen kezelem, de Anyukám szerint anno én is sztár voltam minden kenyérsorban. Hát valamiben végre hasonlítson rám is ez a gyerek, mert mióta nyári frizurát vágatott magának az apja, ők ketten olyanok, mint a klónozott ikrek (van ilyen? – tudod, mikor az egyik jóval idősebb, de amúgy teljesen egyformák…). Azért megvan ám az előnye a szimpi gyereknek. A Hungarikum Fesztiválon például egy csomó mindent kapott ajándékba a mosolygós árus néniktől. Ő pedig nagy hűségesen mindent el is fogyasztott.

Az elmúlt hónapban Kisti tudása rohamosan és napról napra látványosan fejlődött. Amikor Szegedre érkeztünk, akkor még még csak kúszott és nem érdekelték a polcok. Azóta fel tud kapaszkodni, sőt  olyan magasságokba nyújtózik, melyeket termetéből adódóan el sem kellene érjen, mégis lepiszkálja onnan is a legókat. Villám sebességgel mászik és egyáltalán nem riasztja vissza a fürdőszoba sötétje. Nem kell lássa ahhoz, hogy megrágja bent a kedvenc halacskás gumiszőnyegét. Feláll a kanapé mellett és ha ott felejtettünk a másik végében mondjuk egy nyitott laptopot, akkor simán odaoldalaz. Lábon állva.

Továbbra is csak két foga van, pedig egy hónapja sírunk a kibújófélben lévő további hat miatt. Ezzel a kettővel azonban már sok mindent el tud cincogni, ezért lassan semmi élelmet nem lehet csak úgy odaadni neki. A morzsákat viszont már vígan szedegeti és így apránként már megevett egyszerre egy mézeskalácsot. A nyaralás is hozzájárult ahhoz, hogy egy csomó mindent megkóstoltattunk vele. Imádja például a szódavizet, a tejbegrízt, a nápolyit… a FAGYIT! (Pocoknak csak három éves korában adtam…)

Az anyai szív számára a legkedvesebb új tudomány persze a jó nyálas, de hihetetlenül puha bébicápó. Ezt most már mindig ad, ha kérem. De csak nekem. Mások esetében erősen kedvfüggő. Gondolom, hogy előbb utóbb puszivá fog avanzsálni a cápó, majd eltelik még két év, és már oltári ciki lesz ilyenekkel kényeztetni anyut. Ezért most még nagyon kiélvezem a szuszmogást.

A legviccesebb új tudománya azonban az első szava, melyre akkor figyeltünk fel, amikor a strandon épp a palacsinta végét csipegettük a szájába. Ahányszor lenyelte a falaltot, mindig azt kiabálta, hogy “ádzsá”. Adjál??? Azóta is mindig előkerül, amikor morzsát-mazsolázik és elfogyott az üzemanyag. Sőt, a minap még a zöld labdáját is így “kérte” el tőlem. Hivatalos tehát: Kisti első szava az, hogy “adjál”. Ugye ez amúgy nem jelent semmi rosszat?

Isten éltessen sokáig, Kicsifiam!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.