Visszatértünk a hétköznapokba, Istvánnak lejárt a szabadsága. De az elmúlt három hét bizony élménydús volt a javából és szeretettel gondolunk vissza rá. Lesz mit mesélni és el is határoztam, hogy megörökítek belőle itt amit csak lehet. Jó lesz majd újraolvasni.

A mai bejegyzés azonban Zita barátnőmről szól és az ő apró újszülött fiacskájáról. Isten áldását kérem az új kicsi családra és sok erőt, egészséget, boldogságot kívánok nekik ezúton is. Várjuk már, hogy láthassuk az új pajtit!