Próbáltam előre blogolni, de azért nem egyszerű dolog a pakolás. Végre István is szabadságon van, megírta az autoreply szövegét az e-mail-jére. Szerintem nem túl nagy meggyőződéssel tette, de én ragaszkodtam hozzá. Márciustól nincs már olyan, hogy szabad hét, otthon is mindig dolgozott, éjjel is mindig dolgozott, fúrásokhoz járt ki 24 órázni napokig miközben még a külföldi projekteket is intézte úgy, hogy azt mondták: fizetésemelés??? örüljön, hogy nem kap kevesebbet. Ráadásul amikor talált rá alkalmat, ő kelt hajnalban a gyerekekhez és engem hagyott aludni, hogy legalább egyikünk legyen kipihent(ebb). Kvázi csodával határos, amit az elmúlt fél évben véghezvitt. És ez karrierileg szuper, egészségileg és családilag viszont nem annyira. Ezért van ez a hét, gépek és e-mailek és ha lehet internet nélkül (de persze nem lehet).

Nagyon vágyom idén is a Balatonra, de a víz ott még túl hideg egy héthónapos számára. A tenger meg túl messze van ugyanilyen megfontolásból. Ezért maradt a hegyi (ó ezek az egetverő magyar hegyek…) nyaralás némi vidéki városi kultúrával fűszerezve, időjárás függvényében. Remélem, hogy tényleg pihenni fogunk, bár az állandó hat órás ébresztőórákat azért ott sem lehet majd hatástalanítani. Cserében fekszik majd az egész család kilenckor.

Egy hét múlva jelentkezem. 🙂 Ti merre pihengettek idén?