A hálóból hallom, amint Pocok kiabál:

– Anyaaaaaa, Kisti le fog szállni a kanapéról.

Nagy loholás közepette én:

– Fogjad, mert Kisti csak lepottyannyi tud a kanapéról, még nem tud leszá…

Beérek a nappaliba és Kisti vigyorogva támasztja a kanapét, lábai a földön.

A technikára igazán kíváncsi lettem volna, de lekéstem. Két perc múlva ugyanezt megcsinálta, de már fejjel előre, szóval még nincs teljesen kiforrva a mozdulatsor, de ez most megint csak napok kérdése lesz.

Mikor két hete megérkeztünk Szegedre, még arról áradoztam, hogy fel tud nyújtózkodni egy-egy polchoz. Azóta már ülésből feláll az ágyak és szekrények mellett, csak még fenékre visszhuppanni nem tud. Vagy elengedi magát és nagy fej-pakk az eredmény, vagy nyávog, mint egy kiscica a fán, hogy mentse már le valaki.

Hogy mennyire hihetetlen ez a gyorsított tempójú fejlődés, csak az tudja, akinek volt már szerencséje nap mint nap nyomon követni a fél és év egy év közötti hat hónapot egy kisbaba életében.

Meséljetek ti is! Kíváncsi vagyok minden sztorira!