Ezzel a frappáns jelzővel Pocok címezte meg Kistit akkor, amikor észrevette, hogy egyre többször fordul elő, hogy az öccse buzgó kúszásból igazi fekvőtámaszba nyomja ki magát. Igazság szerint azok a támaszok tényleg olyanok, hogy nekem ordíthatott négy évig a tornatanár, mert sosem tudtam még hasonlót sem produkálni. Kistiben viszony annyi az erő és az akarat, hogy egy-két hét és mászni fog. Most még a pocakját húzza ugyan a földön, de ez cseppet sem akadályozza a fényvillám sebesség felvételében. A csempén egyenesen száguld már… neki a virágcserepeknek.

Az ülési technikája is látványosan fejlődött az utóbbi napokban. Nemrég még inogott és két perc múltán eldőlt valamerre, most már csak akkor hasal le, ha akar, és a kicsi tenyerével remekül korrigálja a dőlingélést. Ha megfelelő a környékbeli játék-kontextus, akkor már akár fél órát is elücsörög, közben minden megkóstol, nyálfolyót indít és kurjant nagyokat, hogy el ne feledkezzünk a létezéséről.

És még mindig csak, ahogy Pocok oly szívesen mondogatja: nulla egész öt éves.