Tíz éves osztálytalálkozó

Az elmúlt hónapban nem volt olyan nap, hogy valaki ne posztolt volna osztálytalálkozós képet a Facebookra. Most jöttem rá, hogy milyen sok a velem egykorú ismerős.

A fotókból ítélve, ez mindenkinek az életében nagy esemény. A ballagáskor úgy éreztem egyrészt, hogy ez a híres és sokat emlegetett utópisztikus 2015 soha nem fog eljönni (vagy ha mégis, akkorvalószínűtlenül bölcs állapotban fog találni), másrészt számomra mindenképp betartandó ígéretnek csengett: igenis találkozni fogunk tíz év múlva. Nem opcionális dolog, hogy ha épp arra járok és épp nem lesz más dolgom, akkor lehet, hogy benézek, hanem amennyiben nem görbeorrú vénasszonyok pottyannak az égből, én mindenképpen ott leszek.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a mi huszonhetesünkből hányan érzik ezt ugyanígy. Holnap ugyanis ránk kerül a sor, mi is osztálytalálkozunk. De nem ám amolyan átlagosan amatőr módra. A tizenkettőgé ebben is megmutatja az etalont. 2 nap és 2 éjjel tart majd a mulatság, amely a kicsi fizikumban kezdődik és Hargitafürdőn folytatódik, egész hétvégén.

Mióta megvan Kisti, még egyetlen éjszakát sem töltöttem a gyerekektől távol. Most mindjárt kettővel csapok bele a levesbe. Persze nagyon jó helyen lesznek Anyukámmal, de neki sem lesz könnyű a kettővel. Minden esetre vállalja és ezért nagyon hálás vagyok neki. Igazából családos hétvégének volt kigondolva ez a kiruccanás, de furcsamód az osztályban momentán az enyémeken kívül összesen két gyerek van még, azok is nagyon aprók. Ha összegyűlne bár egy fél oviscsoportra való, akkor én is vinném őket. Fogalmam sincs, hogy az emberek miért félnek a gyerekvállalástól, mikor ezek az aprónépek elképesztő módon tartalmassá teszik a mindennapokat. Minél később tapasztalod meg, annál jobban lemaradsz. Szerintem.

No, de nem szomorkodunk, mert István épp meglepő módon itthon lesz, és kettőnkre is bőven ránk fér a közös, gyerekmentes élmény. Nem reméltem, hogy alkalmunk lesz ilyesmire idén. Bízom benneí, hogy minden terv szerint halad majd.

Addigis… mesélj a ti tíz éves találkozótokról. Milyen volt visszatérni a suliba? Változtak az emberek? Jó érzés volt mindenkit látni?

6 hozzászólás Új írása

  1. V.Sz. Zita szerint:

    A mi osztálytalálkozónkat rendhagyó módon őszre tervezték be.
    Számomra soha nem volt kérdés, hogy megyek-e vagy nem, valahogy természetes volt, az igen. Viszont, ha minden jól megy, a kisfiúnk akkor lesz egy hónapos, így sejtésem sincs, hogyan lehet vele 1,5 órát utazni, majd elhagyni (akár pár órára is), majd megint utazni egyet vele…. 😦
    Illetve nagyon azt érzem, hogy arra a rövid időre nincs amiért elmenjek, mert csak rosszabb lesz: olyan mézes madzag effektus….

    Amikor volt Hubának az osztálytalálkozója, akkor neki is pár nélkül szervezték. Eleinte furcsa volt, de mivel amúgy sem tudtam volna elmenni, nyugodt szívvel “engedtem”, hogy nem ő lesz az egyetlen pár nélküli 😀 Az élményeit mesélve úgy éreztem, hogy nagyon jól telt neki, mert így mindenkivel tudott beszélgetni, és nem érzete a hiányom.
    Most amikor neki fogtak a miénk megszervezésnek, én is inkább a pár nélküli bulira szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az a rövid időszakot szívesebben töltöm az osztálytársaimmal, mint a poénok/történetek mesélésével, amit Huba amúgy sem értene meg, mert nem volt 10 évvel ezelőtt ott 🙂

    Kedvelés

    1. szerendipity szerint:

      Az osztálytalálkozóra egy osztálytársam eljött Sepsiről egy 2 éves és egy 3 hónapos gyerekkel. A szomszéd teremben vigyázott rájuk Apuka és Imó átment, mikor szopizni kellett. Biztos nem volt könnyű, de teljesen megoldható és végig ott volt így velünk még a Hargitán is. Tuti nem telt olyan lazán nekik, mint a többieknek, de az is biztos, hogy nem bánja, hogy mégis úgy döntött, hogy mennek. Csak egy segítőkész apuka kell s abban nálatok sincs hiány. 🙂 Az oszióra nekünk is csak osztályos volt, család nélkül.

      Kedvelés

  2. …mint bármilyen számomra fontos esemény ez sem lehetett zökkenő mentes. Én már csak ilyen vagyok 😉 Itthonról igazán felcsomagolva (minden volt a csomagomban laptoptól fogkeféig minden) indultam mivel zsúfolt hétvégének néztem szembe. Szombat delelőtt egyetemi szeminár, utánna konzultáció az államvizsga dolgozatban koordináló tanárral. Két óra SIF –es tőzsdézés útán rohanva megérkeztem a helyszinre. A szervezők sajna elfeledték, hogy illett volna/kellett volna elmenni az iskolába (bevallom én hiányoltam, hogy nem mentünk oda, hiányzott az osztályterem, a padom, szerettem volna leülni pár percre s visszagondolni az ott töltött 4 évre, kinézni az ablakon, kiállni s átélni azt az érzést amikor a biológia tanár sorjában kiállitott s feleltetett,esetleg bemenni s megnézni a bentlakásom szobáját, szóval ilyen *aproságok*)….mi direkt a Laci Csárdába mentünk. Minek oda menni….kezdődjön a buliiii 😉 Az emeleten voltak lefoglalva az asztalok. Ugyan abban a kis csoportos felállásban mint amik a liceumi évek alatt kialakultak, foglaltunk helyet s indult a társalgás. Partner nélkül jelentünk meg többségben – nem voltak hivatalosak… Jó volt újra együtt lenni, beszélgetni. Látni mennyit is változott (ha változott ) egy-egy emberke, milyenné vált s érezni hogyha megmaradt-e benne az akkori baráti érzés. Tervben volt mindenkivel váltani pár szót s ez sikerült is, sőt egyik fiú osztálytársunk meglepett: az összes lánynak virágcsokrot vásárolt.Én, mint mindig a fotós szerepét játszodtam.
    Persze nem jött el mindenki, vagy nem is hivtak meg mindenkit….nem tudom. Eléggé késő este szakadt el a csapat….egy része tovább folytatta a bulizást valamelyik klub-ba…Én itt is abban a *szerencsés* helyzetben voltam, hogy másnap reggel 9-től nagyon fontos vizsgán kellett jelen lennem. Úgyhogy éjjel 1 körül nekem már véget ért az osztálytalálkozás, a padtársamnál aludtam. Hozzá haza érve hajnali 3-ig beszélgettünk, emlékeket felidézve…
    Összefoglalva: jó volt, szép volt, de nagyon-nagyon rövid volt. Szó volt repetazásról is….mna…arra kiváncsi leszek 🙂

    Kedvelés

    1. szerendipity szerint:

      A huszason repetáztok. :))) Igazság szerint hozzátartozik tényleg az oszióra a tíz éves találkozóhoz… de legalább a terembe bemenni kötelező. Aki elvállalja, hogy megszervez egy ilyesmit, annak szerintem muszáj volna tájékozódni, hogy mi dukál még akkor is, ha ő persze még nem volt tíz éves találkozón. A következőt szervezd Te, Kinga, tuti nem lesz benne hiba, mert erősen ügyes vagy. Végül is ez a lényeg… az emlékek felidézése.
      Az István találkozójára sem voltak anno hivatalosak a párok s nekem olyan rosszul esett, mert készültem, hogy megismerem végre az embereket akikről szokott mesélni. Persze ilyenkor egymáson van a lényeg s a régi csapaton, de tíz év után a párok annyira hozzánk tartoznak, hogy visszük őket az osztályközösségbe is, mely ezáltal mind csak bővül (később gyerekekkel is…). Az én szívemben ez így van jelen.

      Kedvelés

  3. Imola szerint:

    Én eredetileg menni akartam, aztán szervezés közben rájöttem, hogy senki nem változott semmit és elment a kedvem tőle. Helyette inkább megmutattuk Mamámnak a dédunokáját. 🙂

    Kedvelés

    1. szerendipity szerint:

      Furcsa, hogy ez a két kategória van: aki semmi sem változik és akire rá sem lehet ismerni és nem csak mert mondjuk megkopaszodott. Kíváncsi vagyok mi lesz holnap. Mondjuk nagy meglepetések nincs honnan legyenek lévén, hogy mi eddig is találkoztunk évente egyszer és az a szokás, hogy az esküvőkre is többnyire mindenki hivatalos s azok is jó kis osztálybulisra sikeredtek eddig. Szóval meglehetősen képben van mindenki…

      Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.