Közgazdászként sokáig foglalkoztatott az a kérdés, hogy mikortól érdemes a gyerekeknek zsebpénzt adni, és milyen formában tudom majd megtanítani őket arra, hogy ez ugyan “ingyen” pénz, de ha nem gazdálkodnak vele, akkor nem fogják tudni élvezni. Furcsa módon, Pocokkal pontosan éreztem, hogy mikor jött el az ideje annak, hogy saját jövedelem fölött rendelkezzen. Leültünk Istvánnal, meghánytuk-vetettük a részleteket és kidolgoztunk egy családi zsebpénz-protokollt, amit mostantól alkalmazni szándékszunk.

Történt ugyanis, hogy már nem tudtunk lépést tartani a lányunk “ez is kell-az is kell”-típusú elvárásaival. Mióta kinőtt a hiszti-korszakból ugyan nem kellett az üzletbeli jelenetektől tartani, mégis egy szülő számára nagyon nehéz elviselni a csalódottságot a gyereke arcán, ami kiül akkor, ha valamit nem kaphat meg. Miközben az hétszentség, hogy márpedig nem lehet MINDEN az övé. Ott tartottunk, hogy már szeptemberben tizenöt dolog szerepelt a “majd megkaphatom szülinapomra?” listán áprilisra, mert a karácsonyi lajstrom végképp nem bírt el több tételt. Mi is voltunk gyerekek és mi is kívántuk a tévéből a sok játékot. Csakhogy anno évekig reklámozták ugyanazt a babát és ugyanazt a társasjátékot, amit ráadásul Romániában nem is lehetett megkapni. Persze kellett, de felfogtuk, hogy nincs. Ehhez képest most hetente változnak a csillogóbbnál csillogóbb reklámok és ha itthon véletlenül (még) nem elérhető valami, akkor “nem baj, majd Apa úgyis elhozza Szegedről” – ott bezzeg tényleg minden megvan.

No erre a tornyosuló problémára kínálkozott tökéletes megoldásként a zsebpénz bevezetése. Az összeget nehéz volt eldönteni, mert nem akartunk semmiképp sokat adni, de ha túl kevés, akkor végképp nem elég semmire és nem ez a cél. Ezért Pocoknak a hatodik születésnapjától kezdődően minden hétfőn hat lej (kb. 1,5 euró) üti a markát. Már hogy a dolognak némi szimbolikája is legyen. A mindenkor bölcs szülői tanács pedig úgy szól, hogy a malacperselyben gyűjtse ezeket a hat lejeket és akkor idővel bármit megvehet, amit csak szeretne. Azóta játékot nem kap, csak jeles napokra és akkor is csak egyet. Kell a szuperhős-Barbie, a hatodik Flowie, a Sophia-figura, a buborék-farkú-sellő-Barbie, a Shopkins mütyür, a negyedik Zelf manó stb.? Gyűjtsd rá a pénzed, és megveheted. Mire összeszedi, többnyire lecseng egyik vagy másik divat-játék és valami teljesen más kerül végül a kosárba. Mindig elkísérjük az üzletbe, tanácsot adunk, elmagyarázzuk, hogy egyik-másik összeg mit jelent és mi miért olcsó vagy drága, de ő fizet. Sőt, a múlt héten megkapta élete első kölcsönét is. Vagyis olyan nagyon kellett valami az Auchanban, hogy megvettük és emiatt most tíz hétig nem kap zsebpénzt. El is magyaráztam egyúttal, hogy ilyen is létezik a világban: kölcsönpénz, amit vissza kell adni. Nehéz egy hat éves szintjén ilyen komoly gazdasági dolgokat tárgyalni, de aki ebbe a világba születik, azt bizony nagyon gyorsan el kell látni a pénzügyi alapismeretekkel. Pocoknál működik. Kistivel majd kiderül, hogy miképpen lehet elkezdeni. Eddig a tapasztalatok minden esetre nagyon jók. Rengeteg vitát és csalódottságot spóroltunk április óta és Pocok is élvezi, hogy hízik a malaca.