Románok az Eurovízión

A keddi elődöntőben a legkellemesebb meglepetést a román csapat okozta nekem. Fogalmam sem volt róla, hogy a Voltaj képviseli hazánkat. Mivel a régi szép idők emlékere az egyik kedvenc itthoni együttesemként tartom őket számon, ezért nagyon vártam már a produkciójukat. Ezt a dalt sokszor hallottam a rádióban az elmúlt hetekben, de nem tudtam, hogy a vége az lesz,  hogy megismeri egész Európa. Annyira tetszett az előadás és az, hogy románul énekelték nagy részét a dalnak, hogy kis híján megkértem Istvánt, hogy Magyarországról küldjön rájuk egy esemest. Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg nincs rá szükség, mert a spanyol és olasz căpșunarok majd megteszik ezt bőséggel, kivált hogy épp róluk szól a dal.

Kérdés, hogy a többi ország tud-e azonosulni ezzel az igen komoly, de “románikummá” vált jelenséggel. Amint a szöveget figyeltem, az jutott eszembe, hogy nem tudom, ha szeretnék élni abban a húsz évvel ez utáni Romániában, melynek a fiatalságát azok az érzelmileg sérült tömegek alkotják majd, akik a nagynéniknél vagy a szomszédoknál “nevelkedtek” azért, mert mindkét szülőjük a Mercire és villára valót gyűjtötte spanyol földön. És hidd el, tudom miről beszélek. Óriási erőfeszítésünkbe kerül az, hogy Pocok lehetőleg ne sínyledje meg azt, hogy kéthetente látja csak az apját, de még így is észrevehető, hogy megviseli ez az életforma. El sem akarom képzelni, hogy mi lehet ezeknek az önként magukra hagyott gyerekeknek a lelkében.

Remélem, hogy a Voltaj szép helyezést ér majd el a döntőben szombaton. Megérdemelnék, hiszen ezek nem szenzációhajhász szavak. Alapítványi munka és segíteni vágyás is van a projekt mögött.

Voltaj – De la capăt (All Over Again)

Cântec de-ar fi viața mea
Vesel, trist, tot l-aș cânta
Nu aș rata nicio notă

Râu de-ar fi, l-aș înota
Pan’ la mare l-aș urma
Nu m-aș opri niciodată
Știi că

Viața n-are buton de rewind să
Poți să întorci ce-ai pierdut
Nu poți nici să o pui pe pauză
Când nu știi ce-i de făcut

Dacă mâine noaptea n-ar mai avea vreo stea
Dacă întruna vântul spre mine ar sufla
Tu ai fi motivul, tu ai fi motivul să pot
Să pot s-o iau de la capăt

Dacă mâine cerul ar fi prea plin de nori
Dacă nicio rază nu m-ar atinge-n zori
Tu ai fi motivul, tu ai fi motivul să pot
Să pot s-o iau de la capăt

Aș zbura chiar și-o noapte-ntreagă
Spre zorii-n care ai fi tu
Ploile n-ar putea să-nțeleagă
De ce nu cad când sunt tot ud

If the stars tomorrow no longer shine on us
If a strong wind blows me I will not make a fuss
You will be the reason, you will be the reason to start
To start all over again

If the sky clouds over, with darkness never gone
If the sun stays hidden, not waking in the dawn
You will be the reason, you will be the reason to start
To start all over again

To start all over again
To start all over again
To start all over again
Să pot s-o iau de la capăt

4 hozzászólás Új írása

  1. adele1014 szerint:

    Én sem gondolnám, hogy merciért mentek külföldre. Azért hitelt szoktak – legalábbis Mo-on – felvenni, hogy aztán gyanakodva nézzék azt, aki inkább operára, utazásra, minőségi kajára költi a jövedelmét, ha megteheti. Amúgy jó dal. A magyar versenyző rettenet bugyuta, közhelyes.

    Kedvelés

    1. szerendipity szerint:

      A magyar versenyzőben van valami nagyon mű… nem tudom megfogalmazni, de olyan, mintha valaki másnak a bőréből énekelne. No de ettől eltekintve én nagyon drukkolok neki. Még sms-t is fogok küldeni ma este is. 😀

      Kedvelés

  2. Imola szerint:

    Szerintem nem kéne ennyire durván általánosítani, hogy mindenki azért hagyja hátra a gyerekeket, mert mercire és villára gyűjt. Nem lehet, hogy inkább az van a háttérben, hogy otthon minimálbérből vagy munkanélküli segélyből tengődtek? Mezőhegyesre járnak Zágonból kukoricát címerezni, a fél falu itt tölti a nyarat, mert otthon senkinek nincs munkája. És igen, a gyerekeket ők is hátra hagyják 3 hónapra, amint elég nagyok lesznek, jöhetnek ők is dolgozni. Nem tudom, mi lenne rosszabb a kisgyerekeknek, otthon maradni a nagymamával, de szülők nélkül vagy egy munkásszállón élni úgy, hogy a szülők napkeltétől napnyugtáig dolgoznak. Mondjuk ide nem is hozhatnák a gyerekeket, a munkáltató nem fizetné nekik is az ellátást.

    Kedvelés

    1. szerendipity szerint:

      Igen, az a szomorú helyzet itthon, hogy az utolsó munkához is mindenki végzettséget kér és minimálbért ad érte cserébe. Nem akarok én sem általánosítani, de a számokban rejlik az igazság. Figyelembe véve a külföldi béreket és az itthoni árakat, az éldegéléshez elegendő, ha egyik szülő dolgozik kint és hazaküldi a fizetését. Ez ugyan szintén egészségtelen családmodell, de legalább a gyerekeket a másik szülő neveli. Ha azonban mindketten mennek és a gyereket nem viszik mert nem vihetik munkásszállóra úgy ahogy te is mondtad, viszont küldik haza az eurókat azért, hogy a gyerek az utolsó kiadású telefonokkal villoghasson nagy ürességében… na azt senki ne mondja, hogy ez egy kényszerhelyzet. Valóban, egy fizetésből, főleg ha több gyerek van, nem lehet palotát építeni.

      Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.