Eljött végre a nagy nap, pontosabban a nagy éjszaka. Kisti elaludt az este fél tízkor és ma reggel fél hétig meg sem ébredt! Ilyen még nem volt, de remélem, hogy majd ezen túl lesz. Gyakran. Igazság szerint már régen mondhatnám, hogy “átalussza az éjszakát”, mert pár hete már csak úgy négy óra körül ébred. Tehát ha kicsit kitoltam volna az esti programot és nem fektetem le csak mondjuk éjfélkor, akkor valószínűleg az ébredésre is később lehetett volna számítani. Csakhogy én pretenciós vagyok, és nem elég az, hogy nem ébredünk éjjel. Az estét is magunknak akarom! Ezért kivártuk türelmesen azt, amikor az éjjeli alvás már nem hat órát jelent hanem legalább nyolcat. A pancsi pedig következetesen a második héttől kezdve mindig kivétel nélkül este kilenckor kezdődik. Annyira jó érzés, hogy megérett a kitartó munka gyümölcse, hogy most legszívesebben világgá kiabálnám. Ja, épp meg is tettem. 😀