Várakozni jó (is lehet)

A minap elmentem az éves rendes rutinvizsgálatra a nőgyógyászomhoz. Feltűnően sokan voltak a váróban. Kicsit mindig kell ücsörögni, mert a program óhatatlanul csúszik ott, ahol lelkiismeretesen vizsgálnak, de ezúttal idejében is mentem és sokára is jött a sorom: több mint két óra múlva. Normális esetben fél óra múlva már pattog a lábam, egy óra múlva már nem bírok ülni a széken, másfél óra múlva dühösen pásztázok fel-alá nagy piros fejjel dünnyögvén, hogy az nem lehet, hogy az ember idejével így játsszon valaki. Utálom, ha megvárakoztatnak, mert azokért a percekért (órákért?!) semmilyen formában nem tud kárpótolni senki.Ha az ember ráadásul jó sokat fizet is azért, hogy várhasson, akkor a világvége-hangulat érthető módon sokkal nagyobb sebességgel tud közelíteni.

Ehhez képest most teljesen lazán, órabámulgatás nélkül vártam a soromat: könyvem volt, csend volt, a gyerekek az apjukkal jó helyen s biztonságban… Én pedig pihentem. Még szinte sajnáltam is, hogy negyed hatkor végül bevettek. A jó hír, hogy minden a legnagyobb rendben, bogozhatjuk tovább a családtervezési masterplant. És volt egy nyugodt délutánom.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.