Itthon van István. Ez a kijelentés egyéb jeles alkalmak mellett a május egyre sem szokott igaz lenni. Jobb program nem lévén kicaplattunk a Maros partra. Nem az eremdéesz és nem a gulyás miatt. Csak úgy, sétálni. Pocok ugrálóvárazott, mézespogácsát sütött, “rurkózott” (a Lurkó Kuckó által szervezett kézművességet nevezi így), kiderült, hogy csak akkor érdemes logopédushoz vigyük, ha rádióbemondónak vagy papnak készül, egyébként elhanyagolható már a beszédhibája, beszélgettünk baráttal (Kinga, milyen volt a koncert?), Kisti pedig élvezte élete első tömegrendezvényét. Vacsorára jóllaktunk a Testvérem legelső lasagne-jával. Én se tudtam volna jobbat sütni, sőt. 🙂 Úgy érzem, hogy minden olyan szép. 🙂