A gyerekorvos szavait idéztem a címben. Ma voltunk a négy hónapos ellenőrzésen, és az elvégzett tesztek alapján fejlettség szempontjából vetekedünk a fél évesekkel. Ülni akar, sőt már állni is. Nagy étvágyat mutat a nem tej-szerű ételek iránt. Hason fekve kinyújtott karral tartja meg magát nem csak az alkarokon, ahogy a többi pisis négyhónapos. 😉 A fejét a hang irányába tudja fordítani. Elkapja a felé nyújtott ujjakat és segítség nélkül felhúzza magát ülő helyzetbe. És a legújabb tudomány, melyet péntek óta egyre sűrűbben mutat be: pillanat alatt átfordul a hátáról a hasára. Emiatt már egy extra-nagy plédet birtokol a nappalink kellős közepén és még így is folyton a szőnyegen találom, ha pár percig nem figyelek rá. Lassan be fogom költöztetni a járókába. A tejberizst most már nagy étvággyal és szívesen eszi, sőt a turmixolt murok-krumpli kombót is fogyasztja. Nem épp ugyanolyan mosolyogva, de ahhoz képest, hogy az anyja anno lenyelni sem volt hajlandó a csúf murkot, ez mégiscsak szép teljesítmény. Most már jöhet majd a hét vége felé az alma is. Kicsattanó szülői büszkeség.