Kisti és a banán

Este annyi időm volt, hogy elkapjak egy banánt vacsora gyanánt, de azt is furcsán kinézte Kisti a számból. Erről eszembe jutott, hogy olvastam az egyik könyvben, hogy úgy lehet a legegyszerűbben letesztelni, ha egy baba felkészült már a hozzátáplálásra, hogy elmorzsolsz egy kis banánt az ujjaid között, és megpróbálod becsempészni a kicsi szájába. Ha nagyon kitolja a nyelvével a banánt ujjastól, akkor várni kell még, mert élesen jelen van az a reflex, mely megóvja a gyereket attól, hogy újszülöttként apró dolgokat lenyeljen.

Arra számítottam, hogy négy hónaposan Kisti is pont ezt fogja csinálni. Ehhez képest az én fiam úgy bekapta az ujjamat, hogy el sem akarta engedni. Eljátszottuk ez vagy ötször-hatszor, megevett egy jókora banáncsücsköt. Igazság szerint én nem terveztem egyáltalán “ételt” adni neki öt hónapos koráig, de mivel továbbra is nagyon refluxos, és nyilvánvalóan hajlandó lenne mást is fogyasztani a tejen kívül, el fogok gondolkodni rajta. Végül is nyolc kilós már, az igényei megnövekedtek, és a szilárd ételek remélhetőleg nem fognak visszakívánkozni a kicsi gyomrából. Alszom rá egyet.

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.