Mesemondó verseny

Pocok szerdán körzeti népmese-mondó versenyen vett részt és harmadik díjjal jutalmazták. Mi szülők világvége büszkék voltunk persze s nagy fátyolos szemekkel dicsérgettük napestig. Kellett a kicsi önbizalmának ez, és tudom, hogy jót tett neki. Csak azt sajnálom, de nagyon, hogy nem lehettem ott hogy lássam és nem is készült felvétel. Hihetetlen, hogy most már egyre gyakrabban vannak olyan nagy események, amelyeket nem velem oszt meg, melyeknek nem vagyok részese. Ilyenkor tudom nagyon értékelni azt, hogy van egy Kisti, aki még évekig apró marad. Pocok felnőtt. Szülők…

Igazság szerint nehéz szívvel engedtem benevezni a versenyre, egyáltalán nem tűnt jó ötletnek,de az óvónők őt választották ki a csoportbeli meghallgatás után és nagyon akart menni. Elbűvölte a gondolat, hogy igazi zsűri előtt szerepelhet (kellett nekünk Fölszállott a pávát és Virtuózokat és A dalt nézni…). Az én gyerekkorom tele volt versenyhelyzettel. Sokszor minden hétvégére jutott egy. És felnőtt szemmel visszagondolva egyáltalán nem volt értelme az egésznek. Persze azért eszembe jut jópár felejthetetlen élmény és szép nap, amit pont ezeknek a megmérettetéseknek köszönhetek, de rengeteg szabadidőmet elvette a felkészülés még úgy is, hogy nem csináltam sosem valami nagy lelkiismeretes bevetéssel. István persze győzködött, hogy miért ne engednénk, ha már őt választották ki rá és menni akar, így végül egyebet nem tehettem mint hogy legjobb tudásom szerint felkészítem arra, ami rá vár.

A papucsszaggató királykisasszonyok című mesét mondta. Az elején meghallgattuk napjában tízszer majd próbáltuk mondogatni is. Hétfőn még úgy tűnt az óvónőknek, hogy sosem fogja tudni tisztességesen előadni, kedden este viszont úgy kivágta lefekvés előtt, hogy az apjával ketten elpityeredtünk közben. Tudtam én, hogy amikor kell, akkor fel lesz rá készülve. A verseny után nagyon dicsérték, azt mondták, hogy az ovinkból ő volt a legügyesebb. Sajnos csak az első helyezett jutott tovább, de így is kapott oklevelet és ajándékot. Ami a legfontosabb, hogy tényleg egyedül csak én izgultam emiatt az egész esemény miatt. Pocok szerda reggel is lazán ébredt, pónikon járt az esze nem a királykisasszonyokon, a székelyruhában azt látta, hogy milyen szép pörgős viselet és nem azt, hogy ez a verseny miatt kötelező, vigyorogva libegett be a terembe az óvónőkkel és én csak néztem utána… úgy tűnt, hogy zéró lámpaláza van. Engem meg nem hagyott létezni a gyomorideg egész délelőtt, míg végül érte nem mentem és ki nem derült, hogy továbbra is vidám és boldog és egyáltalán nem csalódott, sőt. Menni fog ez nekünk. 🙂

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.