2014

Az év utolsó bejegyzése más nem is lehetne mint visszatekintés. Kevéssel vagyunk éjfél előtt és nem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ennyire fáradt. Tegnap estétől Kisti gyakorlatilag negyed óránál többet egyszer sem aludt. Úgy érzem, hogy semmi étel nem kell és semmit nem akarok inni és nem érdekel a Szilveszter, most azonnal aludni akarok. Most már egy órája csend van, Kisti az István által nyári rezidenciának keresztelt Maxi Cosi-ban piheg a nappali közepén. Az, hogy egyáltalán van mit az asztalra tenni, Anyukámnak köszönhető, mert én most már semmire nem érzem képesnek magam. Nem emlékszem, hogy valaha többszörösen lehányt otthoni ruhában, kócosan ért volna az új esztendő, de a szívem mélyén boldogabb nem is lehetnék. 

Tavaly írtam egy tízes listát arról, hogy idén mit szeretnék elérni. A lista tetején volt Kisti, akinek akkor még nem tudtuk a nevét, de már Szilveszterkor eldöntöttük, hogy jönnie kell. A Jóisten el is küldte nekünk őt, igaz, hogy erősen ki volt számolva az érkezése az év végére. Egy másik célom az volt, hogy eljussunk idén egy olyan országba, ahol még nem voltam, és ez is teljesült Bulgária által a nyáron. Az elolvasok 20 könyvet és megeszek minden nap egy almát már inkább fogadalomszámba ment, és ezek is bőven megvoltak. A tízig van még pár dolog, nem mondom, hogy maradéktalanul teljesítettem mindent, de nem érzem kudarcnak, mert visszagondolva rengeteg klassz dolog történt idén. Nagyon szép évünk volt és ezért nagyon hálás vagyok a családomnak.

Mórahalmon kezdtük kitűnő szilveszteri programmal, nagyon finom ételekkel és pancsolással. Következett egy bő hét Szegeden, jártunk Ópusztaszeren, Istvánnak ez premier volt s még a téli fagyban is élmény. Persze a családi utazások és programok azok, amelyek elsősorban kiemelkednek akkor, amikor visszagondolok az évre, ez is bizonyítja a tényt, hogy az élményekben és nem a javakba érdemes pénzt fektetni. Egerben és környékén, Egerszalókon, a Szalajka völgyben, májusban jártunk, majd eljutottunk Balatonfüredre egy hétre, voltunk a Veszprémi Állatkertben, Tátrai Band koncertet hallgattunk Balatonfenyvesen. Pocokkal végigszurkoltuk a vébét, mai napig emlegeti. Következett a kettes számú nyaralás, ami életem legpihentetőbbike volt, valószínűleg azért, mert a pocakra való tekintettel a családtól kimondottan kímélő bánásmódban részesültem. A tengerpart és a víz tökéletes volt, és mai napig nem jön, hogy higgyem, hogy ennyi szabadságot kaptam erre az évre. Ezek után még hátravolt a 3 hét Szegeden ősszel: pancsolás, vadaspark, füvészkert, szép idő. Az esztendő legvégén pedig a csodálatos szülés-élmény, melynek az eredménye itt szunyókál mellettem. Tiszta csoda. Közben beugranak még családi mozizások, korcsolyázások, strandolások, millió boldog pillanat.

Meg vagyok győződve róla, hogy öt év múlva a kellemetlen eseményekre és gondolatokra már egyáltalán nem fogok emlékezni, de a fent felsoroltak mindig össze fogják állítani gondolatban 2014-et. Az új esztendőre mit is kívánhatnék? Egészséget elsősorban, mindig azt mondom, hogy a többit megoldjuk, kibogozzuk. Szeretném, ha továbbra is lenne erőm és ihletem blogolni. És azt is, hogy 2015 utolsó napján minden külső nehézség ellenére hasonlóan jókedvvel emlékezve írhassak az eltelt 365 napról.

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.