Már régen eldöntöttem, hogy amennyiben még egyszer állapotos leszek, két könyvet biztosan elolvasok: What to expect when you’re expecting (mert erről hallottam sok jót) és Az a 9 hónap (mert ennek a “baba megszületett” folytatását sokat használtam a Pocok első életévében útmutatónak). Tájékozottságomra vall, hogy utóbb kiderült, a kettő egy és ugyanaz. Persze ez jól fogott, mert így megspóroltam egy teljes könyvnyi betervezett anyagot ÉS nem kellett angolul szakirodalmazzak.

Tény, hogy elavult dolgokat is tartalmaz ez a könyv, hiszen évtizedekkel ez előtt íródott (én ráadásul egy tíz éves antikváriumi példányt szereztem meg). Amerikában persze még elavultabb, mert mi idehaza jóval később értük el az ő szintjüket. Ennek ellenére az alapvető dolgok a szüléssel kapcsolatban örök érvényűek, ezért nagyon jó tájékoztatónak tartom ezt a könyvet. Tényleg minden kérdést felvet s bár sok kritika érte, hogy folyton vészmadárkodik, meg mi az, hogy kötelező ideális terhesdiéta, én pont azért veszek a kezembe egy ilyen könyvet, hogy megmutassa, hogy mit hogyan kell JÓL csinálni. Találomra s a fejem után magamban is megy, de az nem biztos, hogy elég. Ráadásul tartalmaz egy apukás részt is, amit István most már végül csak el fog olvasni, hiába halasztgatta. Hasznára válik, az tuti. Ha bent szeretne lenni a fia születésénél, egy ennyi infó a minimum kritérium. 🙂
Ha teljes körűen fel akarsz készülni a szülésre, azért egy aktualizált hazai viszonyokat is taglaló könyvet még érdemes elolvasni emellett. Én a Kismama-féle terheskönyvet lapozgattam még, arról is írni fogok hamarosan.

Végezetül megjegyzem, hogy ezt a könyvet minden várandós társamnak ajánlom. Havi lebontásban lehet haladni vele, és tényleg, ami csak felmerülhet, mindenre választ ad. Van itt egy rész, amiről már akkor tudtam, hogy be fogom másolni a blogomba, amikor olvastam. Most jött el az ideje. Még úgy is megszívlelendő, ha hozzám hasonlóan azért volt már szerencséd testközelből újszülöttet tutujgatni. Nem árt néha kicsit visszatérni a realitás talajára azért, hogy mindenki lelki egészségben legyen egy év múlva is.

Anyai érzések

“Vajon boldog leszek-e, ha majd megszületik a kicsi?”

A legtöbb ember élete minden nagy változását – a házasságot, az új élethivatást, a közelgő szülést – szorongva várja, s nem tudja előre, hogy örömmel, kielégüléssel fogja-e eltölteni. Ha a valóságtól elrugaszkodva, túl nagy várakozásokkal kezd neki, könnyen lehet, hogy csalódni fog. Akiben az anyaság képei kényelmes délelőtti sétákat jelentenek a parkban, boldog napokat az állatkertben, az apró, ragyogóan tiszta kis ruhácskák rendezgetésének derűs óráit, arra a valóság súlyos megrázkódtatást fog hozni. Sok idő eltelik, mire hozzájut majd, hogy a kicsivel együtt levegőre menjen, sok napsütéses nap telik el majd mosással, és nagyon kevés olyan kisruha lesz, amely megússza a kiköpött banánpüré vagy a főzelék tarka foltjait. Ha pedig úgy képzeli, hogy gőgicsélő, elbűvölő babát visz haza a kórházból, súlyos csalódásnak nézhet elébe. Nemcsak mosolyogni vagy gőgicsélni nem fog néhány hétig az újszülött, de jelzéseket sem igen fog adni magáról, legfeljebb sírás formájában, azt is rendszerint akkor, amikor az anyuka éppen neki akar ülni a vacsorának, szeretkezni kezd, vécére rohan vagy holtfáradtan ágynak dőlne. 

Amire viszont valóban számíthat, az élete alighanem legszebb, legcsodálatosabb élménye lesz. Semmihez sem hasonlítható örömöt érez egy anya, amikor egy meleg, alvó csomagocskát ringat a karjában (bár a tündér néhány perccel ezelőtt esetleg hasfájós kis ördög volt). Az első mosoly, amely egyedül a mamának szól, kárpótol minden álmatlan éjszakáért, minden kihűlt vacsoráért, a hegyekben tornyosuló szennyesért, a félbeszakított szeretkezésekért. 

Számíthat-e rá a leendő anya, hogy boldog lesz a kisbabájával? Hát persze. Ha esendő embert vár, nem pedig álomképet.