Vissza Szegedre

Futó ötletként villant át a fejemen hetekkel ez előtt egy szegedi kiruccanás, amikor a nyaraláson túllévén, kerestem valamit, ami tartja még bennem a lelket az őszi napokon. Rájöttem, hogy nagyon jót tesz, ha az ember van mire várakozzon. És most nem arra értem, hogy csak teljen az idő pusztán, hanem egyszerűen lefekvés előtt van mire gondolni, hogy majd két hónap múlva ezt és ezt tesszük, és milyen jó lesz, mert nem megszokott. Jó érzés.

Így hát egy lehangoló szeptemberi napon kiagyaltam, hogy eltölthetnénk 2-3 közös hetet Szegeden majd akkor, amikor elkezdődik a prenatal szabadságom. Reméltem, hogy még akkor nem lesz nehézkes az utazás, a Gyereket, mivel még nem jár iskolába, az oviból simán ki lehet venni, és István végre nem kellene pár hétig ingázzon, ülhetne nyugton Szegeden szabad és munkás heteiben is. Arról nem is beszélve, hogy milyen jót tenne egy kis környezetváltás az előrelátható házifogság előtt. Itt mindig olyan jól érezzük magunkat, és egyhamar nincs kilátásban, hogy Kistivel ilyen hosszú útra vállalkozhatnánk.

Arra nem számítottam, hogy a terv hamar összeáll. Pénteken még dolgoztam, vasárnap pedig már vonatoztunk Pocokkal ketten a magyar határ felé. Ez ugyanis a lehető legkíméletesebb módja az utazásnak 30 hetes terhesen. S még így sem voltam utána két napig teljesen beszámítható. Megviselt az út. Szegeden ráadásul május végi időjárás fogadott. 30 fok, napsütés és rengeteg szúnyog. A szervezetnek, amely már a télre van berendezkedve, nem túl kellemes élmény. Aztán csak összeszedtem magam és akkor már élvezhettük a felhőtlen együttlétet, elsősorban Pocokkal, mert Istvánnak azért dolgoznia is kell, nem keveset. A moziban megnéztük az összes rajzfilmet magyar szinkronnal (!), voltunk állatkertben és füvészkertben, kifőzde fesztiválon kóstoltunk házi rétest, kézműves sört és ősi magyar recept szerint készült köleskásás pörköltet, bejártuk az otthon el nem érhető boltokat, eljutottunk kétszer is a Napfényfürdőbe, ahol Pocok ki tudta élvezni újonnan szerzett úszóképességeit, és a hét hátrelévő részében mindenképp meg akarjuk nézni a fáraók kiállításait városszerte. Most már erős szél fúj és esik az eső, szóval idealizálódott októberre az időjárás és ez jó. Tudom, furcsa vagyok. Ezért is nem írtam az elmúlt napokban… sok a tennivaló. 😉

Persze még haza is kell jutni. Kicsit izgulok a hosszú út miatt megint. Nem hiába mondják, hogy az ilyesmihez egy ponton túl bátorság kell. Vonattal elég civilizált a dolog, remélem, hogy nem lesz gond belőle jövő héten. Sosem gondoltam volna, hogy megérem, de igazán vágyódom most már haza, biztonságba. Kellemes érzés. Ezért érdemes volt ekkora utat megtenni.

4 hozzászólás Új írása

  1. Reka szerint:

    megnyugtattal, mert 29 hetesen megyek haza, vissza meg 30… mar elore felek:)

    Kedvelik 1 személy

    1. szerendipity szerint:

      Nem lesz gond. 29-30 hetes voltam én is, de túléltük. Repülővel nincs ilyen tapasztalatom, de kétlem, hogy zötyögősebb lenne a vonatnál. És hipp-hopp megy, nem kell órákat szenvedni. Várjuk, hogy lássunk. 🙂

      Kedvelés

    2. Imola szerint:

      annyira durva, hogy lassan a te babavárásod is a végéhez közelít. komolyan mondom, valahogy lassítsuk le az időt, mert nem bírom tartani vele az iramot!

      Kedvelik 1 személy

      1. szerendipity szerint:

        Telik biza az idő. A kozmetikusom mondogatja folyton, hogy az én terhességem milyen hamar lejárt, és van egy vendégje aki januárban kell szüljön, de mintha öt éve már állapotos volna. Nem tudom ez min múlik. Én minden esetre nagyon szerettem az elmúlt kilenc hónapot. 🙂

        Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.