Végeláthatatlan szabadság

Múlt hétfőn kezdődött. Ami elől pontosan két évvel ez előtt futva menekültem, most visszatért mégpedig olyan formában, amit igazán, szívből, nagyon vártam. Az ember dolgozhat ugye 65-70 éves koráig, optimista verzióban. Sőt, aki igazán szereti a munkáját, annak ez bármilyen rondán hangzik is, nem teher. Ebben bízom én is. Ez a alatt a hosszú negyven év alatt nagyon kevésnek tűnik az a 2×1-2-3 év, amit az ember a gyereke(i) nevelgetésével tölthet. Igen, otthon ülni klassz dolog, a gyerekekre koncentrálni csudimuri. És mindezt minden normális felnőtt nő nagyjából 3 hónap alatt meg is únja. Utána azonban hátra van még 20 hónap. Hogy mi tart bennünket mégis otthon? Szerintem a puszta tény, hogy ez az időszak megismételhetetlen, visszahozhatatlan, és ahogy a hónapok telnek, annál érdekesebb, változatosabb. Mindez csak hozzáállás kérdése. A munka pedig megvár, és ha nem vár meg, akkor mindig lesz más. Nem hiába fedez fel olyan sok anyuka a gyereknevelési szabadság ideje alatt rejtett tehetségeket. Sokan vágnak vállalkozásba, tanulnak új szakmát. Persze “fölöslegesen” is el lehet tölteni ezt a két évet, csakhogy a folyamatosan változó világunkban és az életfogytig tartó tanulás jegyében ez nem túl okos ötlet. Szóval az ember nem pont csak gyerekneveléssel és semmittevéssel halad végig a szabadságon. Ez az én tervem is, írom a listát.

Az egész gyereknevelési szabadságnak van egy olyan előszobája, amelyben nekem az első terhességemmel nem volt részem, pedig ez a legprofibb 1-2 hónap. Mesélek róla holnap. 🙂

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.