Évnyitó az óvodában

Az évnyitó istentisztelet mindig megnyugtatja a lelkem. Azon gondolkodom, hogy mennyivel jobb ez így, mint máshol. Igen, azt hiszem a nyugalom a jó szó arra, amit legbelül éreztem tegnap délben a tiszteletes úr biztató és pontosan, szeretettel megfogalmazott szavait hallván. Csak arra tudtam gondolni, hogy ide akarunk tartozni míg a világ és még két nap.

Pocok még verset is mondott, az egész gyülekezet előtt. Ezt:

Hívogató 

Van egy árnyas szép kert,

Isten a gazdája.

Virágait féltve,

gondozza, táplálja

Öntözi esővel,

fénnyel simogatja,

megkapálja földjét,

tisztára gyomlálja.

Eszembe jutott az a két évvel ez előtti istentisztelet, amikor egy hároméves megszeppent családjaként érkeztünk az első évnyitóra. Volt egy székely ruhás nagylány a lenti csoportból, aki csodálatosan bátran szavalt. Arra gondoltam, hogy miből lesz a cserebogár… és milyen kicsik vagyunk mi még. Két év nagyjából két leheletnyi pillanat alatt szállt el. És immár nagycsoportos a kislányunk. Miért kell nekem minden évnyitón pityeregni?

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.