Ősz=Iskola?

Ez most arról jutott eszembe, hogy ma reggel lapot fordítottunk az összesen 3 db fordítós naptárunkban idehaza. A kislányomnak ez a legkedvesebb foglalkozása minden hónap elején, innen tudja felmérni, hogy milyen sebességgel telik az idő. Mi most a két hét múlva aktuális ovikezdést várjuk vegyes érzésekkel. Emlékszem, hogy nagyon nagy erővel és jókedvvel jöttünk ki a kapun júniusban. Nem győztünk lelkesedni, hogy végre itt a végtelen vakáció. Hadd legyen már ez az érzése meg az olyan városi gyerekeknek is, akiknek a nyári elhelyezése bizony masszív kérdőjeleket vet fel és inkább szól az ide-oda hányódásról mint a gondtalan pirkadattól naplementéig tartó játszadozásról. Hadd legyen ez a szülő gondja, az ötéves pedig ugrándozzon a tudattól, hogy itt a nagy szabadság, vége a reggeli siettetős sprintsebességnek. Nekünk szerencsére van még azért két hetünk a mindennapi rutinhoz való visszatérésig.

Hanem nagy nap a mai a Pocok Unokatesójának. Számára ez bizony a lehető legnagyobb betűs iskolai élet legelső hivatalos napja. Ehhez szeretnénk neki szívből gratulálni és sok szép és emlékezetes, sőt boldog pillanatot kívánni az épület(ek) falain belül.

Ha nem volna nekem is egy lassan öt és fél éves gyerekem, akkor azt kérdezném, hogy hová szaladt el ez a hét év?! Hiszen csak most volt, amikor nagy hátizsákkal érkeztem a Keletibe és vittem ajándékba az óriási kartondobozba csomagolt járókát. Alig vártam, hogy láthassam az új családtagot. Neki a metrónak, hátamon a zsák, ölemben a doboz… hoppá, mozgólépcső. Már akkor tudtam, hogy baj lesz, amikor ráléptem, de tényleg nem volt módja annak, hogy megfogjam a futószalagot. Jól hanyatt is dőltem az első lehetőségnél, úgy kellett kifogjanak a hátam mögött állók. Csak kicsit volt vicces, de szerintem sosem felejtem el. 😀 Mr. Bean style.

Szerencsére az évek nem teltek el teljesen nyomtalanul. Íme, jövőre már az én nagy Csemetém is kezdi a sulit. Igaz, ebben nem kicsi szerepe van a román állam által kitalált zseniális nulladik osztálynak nevezett mesterséges intézménynek is.

Egyelőre még mindig úgy tűnik, hogy Magyarországon minden egy kicsit jobb. Majd ha meggyőződtem az ellenkezőjéről, akkor szólok. Addig is egy potenciálisan 2-3 hetes október végi szegedi kiruccanás még tartja bennem a lelket. Oda bármikor szívesen visszamennék. Bármikor.

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.