Elmondom én mit csinált az igazi tél! Semmit! És főleg nem érkezett, pláne akkor nem, amikor kellett volna, amikorra mindenki várta, mondjuk Karácsonyra legkésőbb.

Ami igaz, az igaz, nekifogott kárpótolgatni bennünket a múlt szombaton. A konyhaablakunkból így nézett ki a környék, és akkor azt hittem, hogy ez wow. Aztán két napig meg sem állt a havazás, és az egész világ vastagon fehér lett.

Vasárnap, amikor Pocoknak azt mondtunk, hogy üljön szánkóra, végtelenül lelkes volt, de nem tudta hogy kell. Tavaly óta elfelejtette.

Ez mind a Tél hibája!. A gyerek jó hogy elfelejti, de január végéig nem megtanítani újra?!

Hej, milyen hógolyózós, szánkóval ereszkedős, hóban hempergőzős hétvégénk volt az elmúlt. Kipirult arcok, végtelen étvágy. Aztán a héten hullott is meg nem is, olvadt is meg fagyott is… autóval közlekedni nem volt egy álom, parkolni még úgysem. Egész héten gyomorideggel indultam el az irodából, hogy az út menti nagy hóból vajon még ma is ki tudom-e szedni a kocsit. István szerint fölöslegesen aggódom, hiszen ott van tíz srác, csak meglöknek. De én nem szeretném kipróbálni, hogy milyen.

Nagy mázli, hogy Pocok is épp annyira imádja a havat mint az anyja. Szép napok ezek!