Hogyan csapd be magad, hogy tényleg felkelj ötkor?

Hajnalban duplán igaz!
Hajnalban duplán igaz!

A múlt héten írtam a legújabb szokásról, melyet igyekszem bevezetni az életembe, és amelynek egyelőre sok előnyét látom akkor, ha reggel valahogy tényleg sikerül felkelni a tervezett időpontban. Megjegyzés: ha legurítod magad az ágyból és a földön nyöszörögsz az még NEM jelenti, hogy felébredtél!

Dan Luca könyve, amelyet a szokásokról olvastam az év végén ad egy tuti tippet, hogy hogyan lehet ilyenkor átverni az agyad azért, hogy együttműködjön veled. Nyilvánvaló ugyanis, hogy amikor öt órát aludtál az éjjel, hajnal van és neked csak 3 óra múlva kell munkában lenned, akkor az órát csengetéskor a józan ész lecsapja és alszik tovább. Nem érdekli őt ilyenkor a személyes fejlődés, a nagy-nemes tanulási célok, a hobbid, amire máskor nincs időd és legkevésbé érdekli az, hogy muszáj lenne felkelni tornázni. Magára húzza a takarót és nem beszél veled többet. Közben pedig te tudod, hogy szükséged van a fenti dolgokra, ahhoz pedig a reggeli két órácskádra. Mit tehetnél?

A válasz viccesen egyszerű. Találj ki egy olyan tevékenységet, amely kevés agysejtet igényel, de amelyre be tudod magad programálni. Az a lényeg, hogy reggel amikor az óra cseng, az agyadban az legyen az első gondolat, hogy fel kell keljek, meg kell azt csináljam, aztán visszafekhetek. És az a valami nem szabad fél óra rubintréka dévédé legyen, mert arra melyik józan ész kelne fel? Nevetségesen egyszerű dolgokban kell gondolkodni. Valaki példának azt írta, hogy bebeszélte magának, hogy minden reggel be kell vernie egy szeget. Volt egy deszkája a falra szerelve, mellette kikészítve a kalapács és a szegek, és azzal vánszorgott ki nagy morcosan az ágyból hajnalban, hogy beveri azt a rohadt szeget aztán fekszik is vissza. Na de hoppá! Mire valahogy sikerült bekalapálni a napi adagocskát, már nem volt az emberünknek kedve visszabújni, elszakadt a párnájától és akkor már tényleg jöhettek a nemes gondolatok.

Ez a szeges csel szörnyen rossz ötlet egyrészt mert ha én reggel ötkor nekifognék kalapálni, akkor jól elvernének a szomszédok, másrészt pedig fátyolos szemmel én nem bíznám az ujjaim sorsát egy kalapácsra. A koncepcióval nincs baj, de jobb ötlet kellett. Így jutottam el a legbanálisabbig: a fogmosáshoz. Így most reggel felkelek, és az első dolgom, hogy eltapogatózok a fürdőszobába, elveszem a fogkefémet, megfordítom a három perces homokórát és míg le nem jár, suvickolom a fogaimat. Mire leperegnek a szemek, elképesztően csillognak a fogaim és fejben már akaratlanul is elkezdem a napomat tervezni, a következő szabad két órácskámat beosztani, sokszor még egy teljes blogbejegyzést is megfogalmazok ott ültömben a kád szélén. És ilyenkor egészen biztos, hogy már nem fekszem vissza. Működik! Ezt például szívesebben ajánlom neked is, de úgy gondolom, hogy mindenképp kell hozzá a homokóra, mert a fogmosással az agyad húsz másodperc alatt végezne, és futna vissza alukálni. Hihetetlen számítógép van a fejünkben.

“A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.”

– Muhammad Ali –

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.