Mandulagyulladásos ünnepek

Ekkor:

Nem írtam mert nem volt időm. Mikor pedig millió időm volt, akkor nem volt fizikai erőnlétem hozzá. Igen, tudom, hogy a blogolás nem félmaraton, ide nem kell hasizom, mégis lázasan nehéz koncentrálni. Lázas pedig sokat voltam az elmúlt három hétben.

Újabban én vagyok a család szolgálatos csecsemője: ha Pocok hazahoz valami vírust az oviból, én mentem elkapom. És az oviban rengeteg a vírus. A Karácsony előtti hétvégén Pocok volt lázas, emiatt lemaradtunk a Túl a Maszat-hegyen-ről, amire családi jegyünk volt, hétfőn kértünk a családorvostól neki gyógyszert, amitől hála Istennek azóta is remekül van (főleg, hogy a vakáció gondtalan pillanatait éljük – habár a Lányom csodabogár-gyerek, minden nap kérlel, hogy menjünk haza, mert oviba akar menni, szereti nagyon és meg is tudom érteni), keddtől azonban az én szervezetem kapitulált az ostrom ereje előtt. Karácsony ágyban, soknapi adag antibiotikum lenyelve.

Ennek hatására annyira helyrejöttem, hogy nagy reményekkel elindultunk Mórahalom felé 29-én. Jól utaztunk, nagyokat pancsoltunk, igazi családi évbúcsúztató volt. Szilveszter éjjelén addig buliztunk, míg Pocokot ki nem ütötte a pezsgő, én pedig hajnalban ötkor arra ébredtem, hogy kegyetlenül fáj a bal mandulám és a bal fülem. Nem, a kegyetlenül nem jó szó, képzelj oda egy durvábbat, bármit ami annál vagy százszor rosszabb, de nem tűr képernyőpixelt. Még életemben így nem fájt a mandulám, sokkal keményebb volt, mint amit annak idején Törökországban éreztem, és másnapra az azonnal elkezdett Augmentin kúra ellenére is csak még rosszabbra váltott. Képzeld el azt az érzést, amikor inkább kiköpöd a nyálad mint hogy lenyeld, és amikor minden egyes nyeléstől összerándul az egész tested és instant jajgatnod kell. Én szültem már gyereket, és aki ott volt tanúsíthatja, nem kiabáltam közben mint annyian, hogy “vreau sa mooooor”. De most ordítottam volna, ha lett volna hangom. Képzeld el azt a kétségbeesett kiszolgáltatottságot, amikor szeded a gyógyszert, tudod, hogy jó a gyógyszer, de a helyzet csak rosszabb lesz, pedig te instant enyhülésben reménykedsz… mindhiába.

Ez már nem normális állapot. Miért vagyok én ilyen gyakran beteg? Félek, hogy amint egy fül-orr-gégész szemei elé kerülök, könyörtelen mandulaműtétre kerül sor. Most már azt sem mondhatom, hogy “de én úúúgy szeretem a manduláimat”. Egy fenét! Annyit szenvedtem miattuk az elmúlt hetekben, hogy ez már nevetséges. Ha menniük kell, hát ez van.

Hálás vagyok azért, hogy a Szilveszter jól telt, hogy a betegség adott pár napot, amikor tényleg jól szórakoztunk. Most már lassan rendbe jönnek a dolgok (az éjjel tudtam aludni), kivéve ha közben jól visszafertőztem a családot. Pocok megint köhög, István pedig kegyetlenül rágja a csípős paprikát és nem szól egy szót sem róla. Ez nem jelent jót. Pedig annyi tervem volt erre a szegedes két hétre. Még a vadiúj korcsolyáinkat is elhoztuk és Ópusztaszerre is akartunk kirándulni. Legalább együtt vagyunk. Szépek ezek a napok.

Erre családitáncoltunk Szilveszterkor. Istvánnal ez már jó régről a dalunk volt. Pont ebben a verzióban. Ez egy budapesti sokéves történet. 🙂

4 hozzászólás Új írása

  1. csillakiss szerint:

    Ujabban nem kell teljesen kivenni a mandulakat, osszezsugorithatoak es akkor megmarad de megkimeled magad a gyulladasoktol! En is ilyen hajoban uszok, mindig rettegek egy ujabb mandulagyulladastol! Szerencsere sikerul elkerulni a hideg dolgokat es a virusok annyira gyakran csaknem tamadnak meg! De ha elkapnak egyszer akkor vegem! Remelem jobban lettel! 🙂

    Kedvelés

    1. szerendipity szerint:

      Köszi a tippet! Én inkább attól félek, hogy kivonom magam forgalomból egy hülye műtét miatt napokig. És persze a gyerekkori polipműtét is elég élénken él még a fejemben… Nálam az ovis vírusokkal van baj, szerintem azért vagyok olyan gyakran beteg. Régen én is elkerültem a bajt, de most ott van állandóan. Legyünk bátrak! 🙂

      Kedvelés

  2. Reka szerint:

    Veled vagyok. Mikor talalkoztunk mar kapart a torkom, de gondoltam elmulik. hetfon megyek a haziorvoshoz, pedig 5 ev alatt egyszer sem kellett irjon antibiotikumot, most ejsze kell. Utaltam, hogy a vakacio alatt csak sohajtozni volt energiam… Kilabalunk egyszer.

    Kedvelés

    1. szerendipity szerint:

      Azt mondják ez valami járvány is, hogy egy csomóan otthon is betegek… Az az érzésem, hogy mindenki tőlem kapta el Karácsonyban. Az antibiotikum akkor jó, amikor nagyon kell. Nem gáz, ha szedned kell csak gyógyulj meg! :*

      Kedvelés

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.