Az anya és a lánya – 1. rész

Az elmúlt pár napban kétszer is próbára tett az élet, és úgy érzem, hogy nem vizsgáztam jelesre. Más anya is magát okolja minden butaságért??? Meglehetősen fárasztó dolog ugyanis, ráadásul másnap reggel szörnyű fehérnép néz vissza nagy karikás szemekkel a tükörből.

Vasárnap este felmentünk a Somira a játszótérre. Egy ideig csúszdázott és futkározott Pocok, de egyszer csak ráakadt egy kisfiúra, aki elkezdte őt az ujjával “lőni”. Pocok visszafegyverezett, persze ettől a csata épp hogy nem hagyott alább, ezért Pocok egyet-egyet húzott a kisfiú fejére. Megfenyegettem, hogy hazamegyünk, ha ilyet csinál. Akkor kellett volna megtenni, most már tudom. Közben elkezdett rinyálni még, hogy neki is kell arcfestés (másnap ovi…), hogy ide akar menni meg oda nem akar menni, végül pedig egy csúszda tetején a szemem láttára rácsapott egy kislány fejére, mert az nem engedte őt előre.

Persze abban a pillanatban eljöttünk, a Gyermekem üvöltött, ordibált, elmondott mindennek és közben folyamatosan sírt és ütött a két kezével. Mintha megszállta volna a kisördög. Megjegyzem, hogy egy olyan kislányról van szó, aki életében nem látott embereket verekedni, és aki alapállásban elragadó és bájos tünemény. Jön a papírforma: amíg hisztizik, számomra nem létezik, nem szólok hozzá, nem nézek rá. Mire eljutottunk az autóig (szerencsére azon már túlvagyok, hogy érdekeljen, hogy mindenki minket néz) kezdett lecsillapodni, már nem kiabált és nem verekedett, csak sírt. Akkor elmagyaráztam neki, hogy milyen csúnyán viselkedett, hogy őt szeretem ugyan a világon a legjobban és ez sosem fog változni, de nagyon-nagyon haragszom rá és csalódtam benne, hogy ennek következménye lesz, otthon egyedül fog lefeküdni és nem kap esti mesét. Itthonra már annyira megnyugodott mintha kicserélték volna. Előzékeny angyalkává vált, aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre. Folyamatosan próbált bocsánatot kérni, de megbeszéltük, hogy reggel erre visszatérünk, hadd lám egyszer gondoljuk át a dolgot. Az elalvásnál persze megint sírt, nem ment mese nélkül, nem ment egyedül. Annyira sajnáltam, hogy a szívem majd megszakadt. Azon tűnődtem, hogy mi lehetett a kiváltó oka, mert anélkül nem változott volna így meg. Talán a másnapi ovikezdés… kifogás akad bőven. A kedvencem s amit előszeretettel használok: a hiszti életkori sajátosság tehát el fogja nőni.

Reggel aztán ő kezdte azzal a napot, hogy magától bocsánatot kért ismét és boldog volt, hogy elfogadtam végre, elmondta, hogy mit csinált rosszul és megígérte, hogy sosem fog verekedni. Megegyeztünk abban, hogy most próbaidőn van, és mivel kimondhatatlanul csúnyán viselkedett, a további büntetése az, hogy egész hónapban, tehát októberig nem kaphat semmilyen ajándékot (játék, könyv, meglepetés stb.) és ezalatt be kell bizonyítania, hogy megváltozott. Megjegyzem, hogy hatott a dolog, mert azóta folyamatosan kezdve kedves, előzékeny, figyelmes, aranyos. Persze mindig rinyál valami miatt, de ha mondom, hogy októberig nincs póniló, akkor azt elsőre elfogadja.

Ehhez képest ma délelőtt Mamám vigyázott rá, és neki elfelejtettem mondani, hogy Pocok meg van büntetve, mert nem is gondoltam volna, hogy elindulnak majd sétálni. A lányom csak egy új könyvet és két sellő barbie-t szorongatott a kezében, amikor Édesanyám érte ment délben. Ijedten kérdezte, hogy én is jöttem-e és mikor mondta Anyukám, hogy csak délutánig dolgozom, akkor megkönnyebbülten kijelentette, hogy de jó, mert legalább van ideje eldugni előlem az ajándékokat, melyeket Mamától kapott. Hihetetlen büszke vagyok rá, hogy ennyi esze van! Csak kacagni tudok. Persze nem cselekedett helyesen, ezért ezt később meg kellett beszéljük. Megértette, hogy Mama nem tudta, hogy nem szabad ajándékot venni, de neki szólnia kellett volna, hogy nem kér (tudom, tudom, de ez mind elmélet). Most már tudja, hogy nem haragszom, hogy Mamára sem haragszom, és hogy ilyen helyzetben mi a helyes eljárás. Szeptember még elég hosszú és az Apja már most töri a fejét, hogy jövő héten akkor mit adhat oda és mit nem azok közül a dolgok közül, melyeket a hosszú kazahsztáni kalandja során megvásárolt Pocoknak. Könnyebb az élete az engedékeny szülőknek!

No a hétfő reggeli kibékülés és büntetés után elképzelheted, hogy milyen lelki erővel indultunk el az oviba. Én letörve, mint a bili füle, Pocok pedig hihetetlen izgatottan, hiszen erre várt egész nyáron. Az ajtóban már ott volt a kettes számú próbatétel. Erről majd holnap…

Egy hozzászólás Új írása

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.