Hétfő reggel van. Jól kezdjük. 🙂 Igen, az a harminc másodperc, míg eljutsz oda, hogy tényleg ébren vagy és legalább elméletben eszedbe villanhat, hogy milyen szerencsés vagy, hogy ilyen ébresztésben lehet egyáltalán részed, nagyon rossz. Kómás vagy és NEM akarsz megébredni még akkor sem ha épp rémálom közepén folyik a nyálad. Aztán csak magadhoz térsz és igenis örülsz, hogy van ki ugráljon a hátadon. Nem azért, mert azt írja a könyvekben, mert ezt várja el tőled a társadalom, hanem mert igazán óriási nagy kincs ez az egész reggeli procedúra. Nincs az a plusz rendszeres másfél óra alvás, amely ezt pótolni tudná. Csak ne lenne a két szörnyű visszafordíthatatlan és egyre mélyülő fekete karika a szemem alatt, melyektől tíz évvel öregebbnek nézek sokszor ki. Ez ellen nem segít semmi kenhető, semmi festhető, semmi pakolható. Ebbe az egybe igenis nehéz beletörődni és csak az vigasztal, hogy ha nem most, akkor öt év múlva, de végül mindenki el fog jutni ebbe az állapotba. Muhahaha!!!

Szép, napsütéses hetet kívánok!