Itt a tavasz vége

Tényleg valahol itt van, mert mostanig esett és hideg volt és ritkán lehetett szandálban járni. A hétvégén azonban megvettem idénre a második pár lenge cipellőmet, mert látom értelmét, és mert rám mosolygott a Deichmannban. Megjöttek a harminc fokok, és ez az utolsó tanítási hét. Azért mondom ilyen lazán, mert úgy fest – és nem akarom elkiabálni -, hogy sikerült megoldani a Gyerek elhelyezését arra az időre, míg szeptemberig zárva lesz, vagy legalábbis roppant előnytelen összevont rendszerben működik, az óvoda. Előreláthatólag Istvánnak örülhetünk júliusban – az augusztus annál keservesebb lesz, de erre nem gondolunk -, tehát még akkor is lesz nyaralásunk, ha nem sikerül megint elszabadulni valamerre. Strandolunk, hűsölünk, örülünk egymásnak. Mondd, hogy semmi baj nincs ezzel az egyenlettel!

A tegnap volt az első olyan éjjel, hogy egész végig tágra nyitott ablakkal aludtam, és nagyon jól esett. Amikor kicsit hűvös van, felhúzod a takarót az orrodig, de kellemes, hogy nem izzadsz. Nálam kábé innentől számítódik a nyár, és addig tart, amíg már tartósan zárni kell a háló ablakát.

A másik jó dolog, hogy a főnökeim végre rábólintottak arra, hogy a csodaszép zöld gyepes kertbe felállítsunk egy árnyékoló sátrat, asztalt, padokat. A tegnap konkrétan mindenki irigyelt, hogy én kint dolgozhatok. Sajnos a többieknek desktopjuk van, ami tovább hangsúlyozná a kivételezett helyzetemet hacsak nem kellene nekem otthonról is dolgozni alkalomadtán, illetve nekik nem volna kettő darab monitorjuk a programozáshoz, amit ugyancsak nehéz volna egy lepibe gyömöszölni. Árnyék volt és lengedezett a szél és hallgathattam a zenémet, de úgy három fele bizony én is feladtam és bevonultam a légkondis irodába. Ha valóban igaz lenne, hogy az ember az árnyékban is barnul, akkor én szeptemberre ugyancsak csoki leszek – jó traktorista módjára.

Délután még megünnepeltük az új évszakot egy sütkérezős összejövetellel itt a cégnél, ami nekem hamarabb végződött mint a többieknek (ma szerep lesz az oviban!!!), de igazán frissítő program volt finom illatokkal és jó beszélgetésekkel.

Ezzel a vidám Szabó Lőrinc verssel búcsúzom idénre a tavasztól!

Tavasz

„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.

„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.