Stavanger reloaded

Próbálok kicsit napirendre térni magammal és eszembe jutott, hogy a stavangeri történet végére nem tettem még pontot. Valójában nehéz is lenne, mert még nem járt le teljesen, de azt gondolom, hogy nagyon nagy meglepetésekre már nem számíthatunk.

Elsősorban meg szeretnék osztani veled egy honlapot – KLIKK -, melyre a norvégiai élet és főleg a fogyasztói árindex után kutatva bukkantam rá. Remek! Előre meghatározott kritériumrendszer alapján egyszerű felhasználóként mindenki feltöltheti, hogy abban a városban, ahol éppen él, bizonyos alapvető dolgok mennyibe kerülnek (élelmiszer, albérlet, szórakozás, autó stb.). A rendszer átlagokat számol és ezeket hozza nyilvánosságra. Lehet böngészni, mérlegelni, összehasonlítani. A nagyon eltérő összegeket elvileg manuálisan felülvizsgálják, úgyhogy csalásra nemigen van mód és nem is érdemes, mert nem ez a cél. Ahol nem tudod a választ, megteheted, hogy nem felelsz. A hitelesség a lényeg nem a mennyiség. Javaslom, hogy mindenki szálljon be, és töltse ki a jelenlegi városáról az adatokat. NAGYON hasznos dolog!

Így derült ki számomra ugyanis, hogy Stavanger a világ egyik legdrágább városa (pedig mostanig nem is hallottam róla, persze ez a saját műveletlenségemről állít ki cédulát). 1,5-2x többe kerül ott MINDEN mint Nyugat-Európa bármely városában. Az indok abban rejlik, hogy itt minden fontosabb olajipari vállalatnak székhelye van, rengeteg a külföldi és elvileg nagyok a fizetések.

Amikor ezeket megtudtuk, akkor igazság szerint kicsit lemondtunk az egész nagy kalandról. Kért ugyan István egy bizonyos összeget az állásinterjún, de még az is határeset lett volna. Ha megkapná, akkor lennénk nagyjából nullán hónap végén, és azért nem érdemes mindent felforgatni. Persze benne van a pakliban, hogy előbb-utóbb én is dolgoznék, és akkor minden pluszba menne, de az rettentően távlati terv valaki számára, aki nem ismeri az ország nyelvét.

A vége az, hogy a tényleges ajánlatot alapul véve minden állandó költséget leszámítva (albérlet, rezsi, lakás-törlesztőrészlet itthon, ottani szállítás, óvodai költségek a gyereknek) havi hatszáz euróval maradnánk olyan szinte fölösleges dolgokra, mint kaja, ruha, játék, utazás. Ha véletlenül arra gondolnál, hogy “huh, ez nem is rossz”, akkor ismételten KLIKK.

Mikor a létező legudvariasabb hangnemben elküldtük a visszautasító levelet, akkor egyből elkezdték zaklatni Istvánt, hogy miért nem vállalja el és ugyan mondja meg, hogy mennyit kérne mégis pluszban – pl amennyit eredetileg is kért… thaaa… Úgyhogy folytatódik a huzavona, mert állítólag mély benyomást tett a vállalat megbízottjaira.

Igen, mindennél jobban szeretném, ha új életet építhetnénk együtt, bárhol. De ha lehet, akkor a bárholnak beszéljük a hivatalos nyelvét – vagy legalább legyen olyan, amit érdemes megtanulni, mert még jól jöhet, lásd: spanyol, kínai, japán, hindi) , ne legyen sötétség az év felében, és éljünk jobban ott mint jelenleg itthon. Elszántságomat bizonyítandó nem titkolt tervem például, hogy több gyereket nem szülök román egészségügyi intézményben. De ez egyre inkább csak vágyálom, s ha eszerint tervezek, akkor Pocok hiába vetetne minden nap egy fagyit a tesónak… is…

Folytatás vagy köv, vagy nem köv. Tanácstalanság: beállt!

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.