Azért nem költözünk Stavangerbe, mert…

Ekkor:

Istvánt ma reggel kivittem a vonathoz. Nagyon hosszú út áll előtte Norvégiáig. Ferihegyre zötyög egész nap, onnan Oszlóba repül és egy közeli hotelben száll meg éjjel egytől hajnali fél ötig. Újabb repcsi és tíztől interjú A Stavanger melletti Tananger helységben, ahol állítólag jó sok olajtársaság tömörült egymás szomszédjába. Neki most csak eggyel lesz dolga. Kora délután aztán haza Stavanger – Koppenhága – Bécs – Budapest – Vásárhely útvonalon vissza, kedd délelőtt látjuk megint.

Azt gondolnád, ha már ilyen nagy felhajtással lehet oda jutni s mégis kihívták, akkor komolyan is gondolják, és nem ok nélkül agyalunk teljesen akaratlanul napok óta, hogy mi lesz ha… Végül az egész álmodozásnak a józan eszünkkel s néhány mellbeverő konkrét számszerű adattal vetettünk véget. Ennek köszönhetően István ma reggel már lényegesen szárnyaszegettebben kerekedett fel, de reméljük, hogy magával az úttal vesztenivalója nem lesz.

Úgy kezdődött, hogy természetesen felmerült bennünk a fizetés kérdése: mennyi az az összeg, melyért érdemes lenne kiköltözni? Mivel Norvégiáról szinte semmit nem tudunk, nincs ismerősünk, aki ott lakik vagy lakott, és még csak nem is EUs állam, kicsit kemény fába vágtuk a fejszénket. Az, hogy millió országokról készült statisztikában első helyen végez vagy legalábbis dobogós minden lehetséges társadalmi és gazdasági szempont szerint, egyszerre megnyugtató és aggasztó. Van ilyen?

No, de hagyatkozzunk a matematikára, mely ezúttal szerencsére nem tesz nagy próbára, egy lej nagyjából két norvég koronát ér, tehát fejszámolás kipipálva (megjegyzem, hogy norvég koronát nem találtunk egyetlen szemet sem az egész városban, még olyan helyeken sem, ahol ki volt írva, hogy váltják – jó esetben szerezni tudnak, ha előre szólsz egy héttel korábban, ennek is meglehet az oka…).

Azt már tudjuk, hogy az ajánlat egy valószerűtlenül nagy (bár egyelőre nem konkrét) összeget takar majd, de elegendő lenne-e nekünk úgy, hogy én egyelőre nem dolgozom, a gyereknek valamilyen angol közösségi ovit (minden bizonnyal fizetőset) keresni kell, mert egy négyévest nem lehet hirtelen csak úgy elizolálni a kortársaktól csak mert a szülőknek költözhetnéke támadt, albérletben kell lakni, itthon törleszteni kell a banki hitelt, és ha mindezek felett nem tudunk pénzt spórolni, akkor úgy itthon is ellennénk??? A meglepő eredményt holnap elárulom! 😉

Addig hagyok neked három képet, melyek egy új Western Union print kampány keretében jelentek meg. Azért érdekesek, mert ha távolról nézed, nem ugyanazt látod, mint ha közelről nézed. Próbáld ki! A csel azt hivatott illusztrálni, hogy milyen kicsivé varázsolja a távolságot a feladó és a címzett között a pénzutalási szolgáltatás. Érdekes megoldás!

western_union_money_transfer_-_western_union_demo_posters_-_3_of_3_-_queen_mao_-_mccann_worldgroup_india_-_mumbai_aotw western_union_money_transfer_-_western_union_demo_posters_-_1_of_3_-_franklyn_gandhi_-_mccann_worldgroup_india_-_mumbai_aotw western_union_money_transfer_-_western_union_demo_posters_-_2_of_3_-_lincoln_fahd_-_mccann_worldgroup_india_-_mumbai_aotw

Hozzászólásod ide írhatod:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.